Az indiai konyháról az alábbi megállapításokat teszik a "10 dolog, amit ki kell próbálnod, mielőtt 10 különböző módon meghalsz 10 év múlva" színvonalú honlapok és bejegyzések, illetve a köz egy része:

- az indiai konyha előszeretettel használ "csípőset", ezért finom, de egészségtelen;

- az indiai konyha hasonló a magyarhoz, sok fűszert használ, gyakorlatilag rokonok vagyunk, ha nem testvérek;

- az indiai konyha az európai embernek nehezen megszokható ízekkel dolgozik, és amúgy is, mi az a kardamom, abból van az X-Men csávó csontja, nem?;

Köszönjük.

Mielőtt újra Tejútra mennénk, egy rövid kitérő a Gozsdu környékére, ahol nem minden fenékig tejfel.

Egyszerűen nincs jobb a Wikipédia letisztult hangjánál, mintha Attenborough narrálná a mosómedvék ébredését, kicsit még ő is álmosan:

A Gozsdu-udvar a budapesti Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között hét négyszintes épületből és hat udvarból áll, amelyhez hozzáadódik a Holló utca 10. szám alatti épület. Az épületegyüttest a román nemzetiségű Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) ügyvéd végrendelete alapján 1870-ben létrehozott Gozsdu Alapítvány építette 1901-ben, Czigler Győző tervei szerint.

A fenti száraz tények mellett az is biztos, hogy Budapesten itt lehet az egyik legjobb eséllyel elkölteni az előző havi csekkekre (kisebb költségvetés esetén csikkekre) félretett pénzt; aki ide betéved, inni fog, majd taxit.
Enni is lehet, bár meglepően gyatra a kínálat. Nem mindig volt ez a környék a főváros leglegleg-je, az arab mobilbárók kedvelt szórakozóhelye, a zselés hajú ifjak szókimondó ("ja bazmeg!") világmegváltásainak színtere.
A Gozsduba először óvatosan szivárogtak a bérlők, hogy aztán egy hatalmas boom keretében mindenki megpróbáljon beköltözni, lehetőleg ugyanabba a bérleménybe. Ezzel párhuzamosan megtelt a Kazinczy utca is, illetve a környék, úgy, ahogy van. Ma már a bérleti díjak az egekben, jó magyar szokás szerint ez a környék is önmagát fogja tönkretenni, jój, de szép lesz.

A Pirítós 2011-ben, az eszeveszett cicaharc előtt költözött a jó világ szélére, hivatalosan a Kazinczy utca 52 alá, de az épület belelóg a Gozsdu-udvar nem hivatalos folytatásába.

A múlt

A Pirítós története jól indult, mint az egyszeri vidéki emberé, akinek a szomszédja politikus.
Magyar léleknek szokatlanul, a kisstílű ötlettelenséget nélkülözve, bátran vágtak bele a bizniszbe: felhúztak egy galériás, közepes méretű Pubot, nyers, félkész stílusban, hangulatvilágítással, acélpadlós WC-vel, hangos zenével, bátor sörválasztással. Az első "Miaszarez? Szlovák sört a szittya magyar szájba, hagyjál már, anyáád, ez finom" bíztató reakciók után eldőlt, hogy a Kaltenecker sörfőzde termékei jó választásnak bizonyultak.
Az időzítés is tökéletes volt: a világos-barna-világosbarna öntudatlanságból épp ébredő közönség falta volna a különleges illatú- és ízű söröket- ha lett volna hol. A Pirítósban lehetett - Märzen, IPA, citromos búza, kávés barna, minden, amiről csak hallott az ember korábban.
Mellé tapasnak nehezen nevezhető, de mégis ebbe a kategóriába tuszkolható sörkorcsolyák; chorizókrém és társai. Hétköznap volt élőzenés próbálkozás, koktélakció, hétvégén meg csapatás, asztalt kellett fogalni két főre is, mert tódult a tömeg. Ment is a szekér, meg a hely standja a különböző sörfesztekre, jöttek a népek, gurultak a krajcárok.
Aztán megállt az idő. Meg a tudomány. Mondjuk kis hazánkban mindkettő megszokott, az előbbi 1967-nél, mai állás szerint. Ehhez társult még, hogy a Kaltenecker sörfőzőjének meg elmentek otthonról és azt hitte ő lesz a sörfőzés Edisonja.

A jelen 

A pirított kenyér + kenhető krém jó dolog, ha jók az alapanyagok és ha egy része szezonálisan változik. Öt évig ugyanazt árulni csak akkor lehet, ha alapból irtózatosan menő és időtálló az étlapod, vagy ha csak sós mogyorót adsz a sör mellé.
A Klubszendvics nem úgy néz ki és nem olyan az íze, ahogy azt itt valaki megálmodta és a hamburger sem. Sajnos mindkettőt kapni a környéken 17 különböző kocsmában, jó minőségben.
Ha a sörbeszállítód, ahogy a fentieknél írtam, megőrül és ötven ízben akar sört gyártani, de egyik receptjét sem hajlandó leírni és minden főzet kicsit más lesz, akkor dobd el, még ha te vagy a magyarországi disztribútor, akkor is, mert szép lassan elfogynak a vendégek.
Kolbászkrém jó, hajóburgonya jó, tejfölös szósz jó, de kicsit minden olyan, mintha egy elit menzára lépnék be, ahol a nyolc éves angolul tanuló magyar vállalkozóficsúrnak kicsit felturbózták az uzsiját, well mama te is you know, nem szeretem a kóbászt. Ez chorizo, my Darling, megeszed bazmeg. Szóval elmúltak azok az idők, hogy ez Budapest szívcsakrájában vonzó tudjon lenni.

Kibicnek semmi sem drága alapon a jövő

 
Az nem kerül pénzbe, hogy csak a valóban népszerű és vállalható minőségű sörök kerüljenek csapra, nem kérek exta lime-os búzát, mert szar. Hogy a Dreher eltűnjön a beszállítók közül, az nehéz, de szükséges, aztán ha van rá lehetőség, akkor a Kaltenecker is részben. A zöldség a végtelenül egyszerű étkeken az ne csak kígyóuborka legyen, hanem mondjuk cékla, meg bébirépa is, mindegy, csak színes, mutatós.
Hambirecept a szomszédban (na nem az újrainstallált Kockában, Jézusom, az mekkora vicc), igazából meg mindenből csak eggyel jobbat kell venni. Lehet ám háromfélét is árulni, senki nem fog megharagudni érte. (Csípős-szörnyen csípős, nem csípős csirkés, rántottsajtos) Teljes borválaszték kuka, koktélok újragondolva, vagy áttérni a shot-koktélokra, az vonzza ám az angol népeket is, mondjuk őket a romlott cefre lehugyozva is, de az más kérdés.
Száz méteren belül van igénytelen, igazi Kelet-Európa az Ördög kocsmafranchise személyében, olcsón ad szart, mennek az emberek. Ott a Négyszáz, nagy, közepesen jellegtelen italokkal, kis balkáni beütésű, elég korrekt konyhával, folynak ki az emberek belőle. Kedvencem az oldalába nőtt kis sunyi egység, amire mindenki azt hiszi, hogy a Négyszáz része, aztán rájönnek, hogy nem, de még ebből is meg lehet élni, basszus. Mika, Kis pálinkás luk, mindenki boldogul, tessék felhozni magunkat, mint a miskolci lányok Pestre! Meg lehet ezt még menteni, csak el kéne kezdeni.

Zárómottónk:
Ha a padlón vagy, legalább szedj fel onnan valamit!

A Mennyország az, ahol az angolok a rendőrök, a franciák a szakácsok, a németek a technikusok, az olaszok a szeretők és az egészet a svájciak szervezik.
A Pokol az, ahol a németek a rendőrök, az angolok a szakácsok, a franciák a technikusok, a svájciak a szeretők és az egészet az olaszok szervezik.

A pékáruiról ismert Lipóti úgy döntött, hogy mostantól a tejtermékekhez is nagyon ért, nagy ívben dobta korábbi partnerét, a Cserpest és átállt a saját készítésű tejes italok, joghurtok, stb. forgalmazására. 
A Cserpes 2012 óta jó minőségű tejtermékei mellett és azok húzóerejét kihasználva árul péksüteményt, salátát és szendvicset "Tejivó" névre hallgató büféiben, azaz mindenki letért a hazai pályáról.
A két cég elválásának apropóján megnézzük, mit nyújt a Cserpes Tejivója, a következő bejegyzés pedig azt taglalja, hogy mit adtak nekünk (amúgy római módra) a Lipóti Pékségek teljesen saját termékesített egységei.

Ország-város

Jelenleg négy Cserpes étkezde üzemel városszerte, ez a szám bizonyára nőni fog, mint a tejfog a gyermeken. 
Én kettőben jártam, a Deák térnél a Sütő utcában, illetve a Corvin közben.
Az elhelyezkedés mindkét helyen tejesen korrekt (igen, vicc volt a kihagyott "l"), mindemellett érdekes szociográfiai pillanatkép, hogy mezei hazaiként a Corvinnál testközelből szemlélhetjük a büfé köré gyűlő éhes-kétes, olykor rongyos alakokat, majd átsétálva a Deák térre ugyanez átélhető a külföldi turisták által, ahol is mi vagyunk a szegény rokon.
A helységek rövid reggelire, "gyorsan bekapom, megyek" étkezésekre berendezettek. Puffon ülünk, az asztalokon nem fér el a laptop, ez nem a Starbucks, ne is legyen. A hangulata meleg, barátságos, amit az üveg-fém hűtőpultok sem tudnak tönkretenni. A kínálat áttekinthető és szinte minden látszik, azaz nem a pult alól kerül elő a termék, mint a legkiválóbb hírű kocsmákban, hanem ahogy azt látványpékségeinknél megszokhattuk minden a szemünk előtt történik. 
A rajzos designelemek ötletesek, a képen is látható "tejivó" felirat, a nagyra nőtt tejesüveg-sziluett a faberakáson mutatós. Vidám, fiatalos. 
Azzal a problémával itt sem lehet mit kezdeni, hogy csúcsidőben egymást tapossa minden kedves olyan állampolgár, aki úgy véli, hogy a natúr joghurt mellé elfér a kakaós csiga, hisz a fele nem hizlal.
Teltházkor tehát a helyszínen fogyasztani kín, egymásra halmozott tálcák és joghurtmaradékok közt foltmentes utat törni a legújabb Armani zakóban jó kis adrenalin-bomba. Csúcsidőn kívül kellemes, de senki ne ide tervezze a három órás lelkizést a tegnap futópadozás közben elvesztett mopszról, nem olyan a csíje a helynek.

A mosdó kóddal nyílik, ki van írva, hogy "csak fogyasztóvendégeknek", de mellé a kód is. Két perc múlva a Corvin környékének jellegzetes rejtői alakjai közül kettő betéved, egy kopasz, meglehetősen nylonszatyros úr és egy duplatestű hölgy, mindkettő a macinaci-bőrkabát kombóban. Belépéskor a férfiember megáll a WC előtt és gondolkodás nélkül elkezdi püfölni a gombokat, de nem nyílik az ajtó. A harmadik próbálkozásnál ér oda az egyik pultos és tessékeli ki a hőzöngő párost.
Kíváncsi leszek, odalépek, leolvasom a kódot, beütöm, belépek. A Cserpes feltalálta a természetes szelekciót a mosdóba jutáshoz, innováció a köbön.

Étel-ital

Ez rendhagyó lesz, mint villanyautóban a gázpedál. Ha egy rövid közvéleménykutatásban két képet villantanék fel az utca emberének, ahol az egyiken a legnagyobb gyorsétterem logója figyel, a másikon pedig a Cserpes címere terpeszkedik és az a kérdés párosulna hozzá, hogy hol tudnál egészségesen reggelizni, akkor jó eséllyel egy 90%-os Cserpes győzelem születne, mondjuk egy tartózkodás mellett. Pedig a jó válasz valami olyasmi lehetne, hogy attól függ, mit rendelsz.
A gyorséttermi üdítő elég csúf cukortartalommal bír. A sültkrumpli érdekes módon mindig csak a gyorskajáldában egészségtelen a közhiedelem szerint, pedig máshol is az, ha előtted szedik ki a gumót a földből, akkor is, mert olajban sül és tele van szénhidráttal. A "nincs is Mikulás" után most jött a második csapás a héten, igaz?
A hamburgerben hús van, hogy milyen formában, azon lehet kérődzni, de a csirkemellfilét azért nehéz porból készíteni, a saláta az saláta, a paradicsom az paradicsom. Ha az alulfizetett alkalmazott beleköp, az már a járulékos kár, de egy ásványvíz-roston csirke szendvics, sima saláta összeállítás kihozható ebből a kínálatból is. 
A Tejivó. Negyven évig hallgattuk, hogy a tej élet, erő, egészség. Amúgy is azt tanuljuk, hogy a folyékony tehén tele van vitaminnal, kalciummal, minden jóval. Azaz ha felvillan a tej felirat, akkor olyan helyre térünk be működési mechanizmusaink által sugallva, ahol egészségesen fogunk táplálkozni.
Akkor kérek is egy menüt, hmmm legyen egy kakaós csiga, habos kakaóval. Nem gyanús? Nem. A tej a legjobb minőségű saját termék, a csiga helyben készül, adalékanyagoktól mentes, mi ez, ha nem egészséges? Mondjuk 10 deka vegytiszta cukor.
Kérek egy szörpöt is, csak jobb, mint a gépi kóla. Gesztenyepüré. Házi lekvár.
"Csupa egészség" néven fut a három gyümölcsből készült tejes turmix+ gyümölcssaláta menü. A többihez képest valóban, de vajon hányan választják ezt ahelyett, hogy egy rudit mártsanak a lekváros tejberizsbe és azt majszolják a rongyos kifli mellé?

Nem azt várom, hogy két tőgy legyen kirakva, meg maga a megtestesült pusztai szabadság, egy teljes kiőrlésű kenyérszelet illata és két huncutul piros alma, mert abból nem lehet megélni. De ez a jótékonyan simogató, óvatos befolyás a hétköznapi, gondolkodástól olykor mentes vásárlóra szintén kicsit erős, mondhatni vaj van a fülük mögött. 
 
Nézzük a kóstolós részt, lesz itt tejjel-mézzel folyó kánaán!

Molnárka tarjával és tormakrémel töltve 
Tormakrémből lehet irtó szart csinálni, a tarja meg necces vidék, van belőle konkrétan műanyag állagú is kis hazánkban.
A Cserpes könnyedén ugorja meg a feladatot, jó minőségű hús, puha pékáru, a jellegzetes édeskés ízvilággal, amihez remekül passzol az enyhén csípős, ízletes tormakrém, könnyíti mindezt néhány friss uborkaszelet. Egyszerű és nagyszerű.

Banánturmix
Langyos tej. Ha azt az érzetet akarta bennem kelteni a pultos lány, hogy Tercsa és Bimbó ezt most termelték nekem és ő csak hozzádobta a banánt, akkor az sikerült, de nem vágytam rá. Ezt így hogy? Hideg tej, vagy tessék megkérdezni, hogy fagyasztott tejkockát óhajtok-e a turmixba, mert mi biza alapból pisimelegen adjuk, poliszi kérem, nem tehetek róla.
Jézusom.

Kakaós csiga
Jönnek a péksütik. Aztán mennek is, különösebb nyom nélkül. A kakaón érezni, hogy nem valamely délkínai bányából felhozott maradék szénpor színezve, hanem klasszikus kakaó, cukrozatlanul, ahogy kell, csak a csiga van meghintve porcukorral. A tészta nem száraz, és nem is egy felfújt lufi, mint az albán pénzmosodák pékségnek látszó pultjában, de nem is különösebben élménydús. Ami megvan minden tejtermékükben, az egyedi, a kiemelkedni akaró, az új, az ebből a csigából hiányzik. Elég szomorúan is néz, ahogy a mellékelt ábra mutatja.

Túrós táska

Mindenki ivott már rossz sört. Legalábbis ajánlom, hogy így legyen, nem lehetek csak én ilyen szerencsétlen. Ha nagyon hideg, akkor az ember egy pillanatra elhiszi, hogy sörízű, eleinte még habja is van. Aztán pár másodperc alatt szertefoszlik a káprázat. A hab elolvad, érkezik a mellékíz, vagy szimpla íztelenség veszi át az öröm helyét, keserű, olcsó pillanatok.
Táskánk pont ilyen. Elsőre mintha intenzív citromos-túrós íz lenne a puha tésztába csomagolva, majd minden eltűnik egy pillanat alatt. A második falatnál már vissza sem tér. Vizes túró, kelt tészta, teljes szürkeség.

Fiú-lány

Nehéz egy ilyen helyen dolgozni és kedvesnek maradni és nem biorobottá lenni. Van, akinek részben sikerül, másoknak kevéssé. Bizonyára segít a komoly fluktuáció is, a próbaidő alatt mindenki nagyon serény és az alapképzés nem lehet rossz, mert mindenki udvarias és tudja a dolgát, de gépies az egész.
A tálcaszedők teszik a dolgukat, a pultot öt percenként áttörli valaki, a kiszolgálás gyors, senkinek nem alszik meg a szájában a névadó. A barátkozás kimerül a "bár ne tetted volna színvonalú" műmosolyban. Kétlem, hogy lehetne ezt jobban csinálni, hiszen folyamatos a hajtás, ez nem a nagyi kis kuckója, ahol a házikalács illatú néni kelttészta kezével nyom barackot a visszatérő vendég búbjára, de attól még elvesz az élményből és kontrasztos az elsőre megtapasztalt melegebb hangulathoz képest.

Szósöl

Honlapon teljes kínálat, árakkal, képekkel. Áttekinthető, néhol észrevétlenül átlinkel a sajtműhely honlapjára, ahol máris nyakig ülünk a finom joghurtokban és egyebekben. Okosügyes.
Facebook néha önmagát ismétli, de nem lehet minden héten feltalálni valami, legyen elég, hogy van. Mondjuk ha minden új munkatárs képe kikerülne, pörgősebb lenne a kommunikáció, az biztos.
A Nyitva tartás elég baráti, fél nyolctól este tízig, én speciel be tudnék zárni este kilenckor és nyitnék fél hétkor, de ez csak azért van, mert azt hiszem, van még ember Budapesten, aki korán jár dolgozni.

Köszhatás

Nehéz kérdés. Egy Cserpes Rudi bőven jobb, mint a túlértékelt Pöttyös, a joghurtok nyomába sem ér egyik látszatgyümölcsös külföldi termék sem. Sok ötlet, homoktövises ivójoghurt, egyedi krémsajtok, laktózmentes termékek, wow, tényleg.
De aztán a nagyon erős alapokhoz hozzádobunk pár szénné cukrozott hívószót és kész a büfénk. Lehet ilyet, nem is rossz, üzletileg indokolt és kiváló, egyszerűen a Cserpestől többet vártam azok után, amit korábban letett az asztalra.
Megtehetnék - hiszen nem ebből élnek - hogy elfelejtik, hogy az egészség szót használják még 10%-os növekedésért, vagy ha használják, akkor komolyan is gondolják, de ez a ziccer kimaradt. Úttörőnek lenni nehéz, de néha igazán megpróbálhatná valaki.

 
Külvárosban vagy, de folyóparton. A szakadt báj szókapcsolat értelmet nyer. Kell ide egy bódé, mormolod. 
Fogd meg az 1986-os BNV-n már egyszer felvonult, akkor még a Baráti szocialista országok vezetőinek bajuszáról lefolyó zsírt önfeláldozóan felfogó viaszos vászon terítőt. Töröld át azért. Dobd rá egy igen rozoga asztalra, köré klasszikus fa-fém székeket, kb. amin általános iskolában ültél-aludtál. Mai színünk a kék, hiszen közel a Duna. Szorozd fel az asztalok számát úgy, hogy a lehető legtöbben elférjenek a büféd előtti placcon, amit betonnal formáztál egységesre. Nincs annyi kék asztal. Sebaj, van fehér műanyag pluszba'.

A bodega mellett kézmosó és WC is legyen, mégis csak kiszolgálás van, kérem. A pultban jól látható helyen - mit jól látható helyen, egyenesen középen, az asztalfőn - kell egy SÖRCSAP. Kizárólag egy mindenki számára értelmezhető és megfizethető sörrel, azaz akár három márkából is választhatsz kedvedre. Könnyű legyen és világos. Szigorúan műanyag pohár, a korsó ide sok.
A háttérben látszódjanak a borosüvegek, ha valaki roséfröccsöt akar, ne kelljen gondolkodnia, ha meg már nem tud beszélni (vagy sose tudott) elég legyen mutatnia.
Az árlapon a rövidek legalább az összes tétel felét tegyék ki. Whiskytől felfelé minden kizárt. Unicum nélkül viszont senki vagy. A pultban nem cserélődhetnek az emberek, ez egy életre szól.
Legyél kellően mogorván foghegyről odavetős, határozott, de mégis kedves. Ezt sokan elrontják, ha nem belülről jön, egy negédes tahó leszel.
Amire írsz: kis kockás füzet, vagy lapozható jegyzet. Senki nem tudja elolvasni rajtad és közvetlen munkatársaidon, illetve gyógyszerészeden kívül. Adj ételt. Nem kell nagy választék, pár olajban süthető dolog, bár vízparton a magyar úgyis egyetlen dolgot eszik a lángoson kívül: hekket. Így hekket fogsz árulni. A 30-90 dekás törzseket egymásra halmozod az olajsütő előtt, amiből minden évben megfogadod, hogy veszel még egyet, mert akkora a forgalom, de aztán sosem teszed. Várod a megrendeléseket.

Ha az időjárás kegyes hozzád, akkor az első vendégek már délelőtt megjelennek és keresik a napos helyeket. Halk sóhajjal leülnek. Mégis csak sétáltak vagy ezer métert. Egy perc múlva a férfi feláll, látványosan el kellett foglalni az asztalt, meg kellett jelölni, fél percben megbeszélni azt, amit mindenki tud: halat fognak enni. Most lehet a pulthoz indulni. Odasétál és kezdődik. Mindegy, hogy igazi helyi proli, vagy kékvérű, a rendelés ugyanaz, a kezdő szó tér el csak. (Nem a kékvérű javára.) 

- Lesz/kérek egy hekk(et). Ne legyen olyan nagy, az asszony nem eszi meg úcse. Mellé krumplit meg ubit. Nekem jöhet a nagy, csak kenyérrel. Almapaprikából csípős? Nagyon jó. Kenyér két szelet, sercli is jó! Két sör, egy hubi még, köszi. (Az "egy hubi még" halkabban hangzik el, nem kérdés) 
- Egy nevet kérek!
- Tibi, vagy Teca, lehet nekem nem lesz kedvem felállni. (indokolatlan röhögés)
- 15-20 perc, szólunk

Elfogy a sör. A hubi el sem ért az asztalig, ugye tudjuk. Jöhet még egy kör, ha meleg van, akkor póló a hason szigorúan feltűrve, pocak néha paskolható, nem kötelező. Melletted bringások, párok, helyi kemények, családok olykor túl sok gyerekkel. 
- Tiboooor! Elkészült a hekk!

Kék műanyag tálcán fehér papírtálcák. Külön az egyes elemek, jól áttekinthető még alkoholmámorban is.
A hal frissen sült, forró, eleinte nem is lehet hozzányúlni, de mindenki megpróbálja, hiszen az illata...  A hekk nincs beirdalva feleslegesen, átsül anélkül is, nahát. A bunda ízes, sós-paprikás, de még a hal is átveszi a panír zamatát, mintha valahogy egészen a legbelső részekig bedörzsölték volna. A kenyér friss, hatalmas recés késsel lett lekanyarítva az újszülött borjú méretű szelet. Vannak idióták, akik szeletelt kenyeret mernek előrángatni a nájlonból a szemed láttára. Azt nem lehet, de itt nincs is ilyen.
Az uborka roppan, a majonéz röcögve megáll a fehér falatkán. Az almapaprika leve folyik, mert azt is harapni kell, vágva úgyis csak szembe spriccel (Így a másikéba). 

Tibi kézzel trancsíroz, sosem tanulta meg a gerinc mentén szépen végigvágni és egyszerűen kettéfektetni a halat, de nem is érdekli. Az asszony bezzeg tudja, villával falatozik. Kenyeret mindenki először középről szaggat, a legpuhább részekből, a krumplit is bele lehet mártani a majonézbe, de magában is jól csúszik. A legfinomabb falat egy kis darab kenyér, a hal ropogósra sült bőre egy nagy falat fehér hússal, késhegynyi majonéz. Szájba betuszkol, de már emelkedik is az uborka, hogy lesegítse a falatot. Most jöhet a korty sör, elégedett szusszanás.
Almapaprikából mindig marad egy kevés, a majonéz még kitunkolható kenyérhéjjal. Öt perc pihenés, még egy pohár világos. Az élet egyszerűen szép.
Panem et hekk - Ady tévedett, nekünk nem Mohács kell.

Vasmacska Söröző, Zsilip utca 6, Népsziget 

Balatoni áttekintőnk mai vendége a bistro-trendi vonulat Balatonfüredi képviselője, a Sparhelt.
Az alapötlet jó, kiderül, sikeres-e a kivitelezés. A nyelvvizsgák "képleírás" témakörének stílusában, egyértelműen németül, hiszen Balaton.

Ha nem olyan elvont hülyeségről nevezi el az ember a gasztrokunyhóját, amit a marketingesek két vicces cigi között találtak ki, akkor felhasználható az arculathoz. Ezért van nehéz dolga a Réti Sas, a Mélypont és a Fat Mama tulajainak.
Bolt előtt a kis fröccsöntött műanyag Mamma jó húsos testyivel, a tricepsz helyén redőződő hurkácskákkal ahogy hívogat befelé, megvan? Igen, én sem gyártatnám le, egyetértünk.

1) A sparhelt (Der Sparherd) remek dolog, mert mutatós, illik a sütök-főzök témakörhöz és nagyon trendi, mert ma minden az, amiről nem tudjuk, hogy mire használták 40 éve.
Ha kitesszük a bolt elé, akkor érdemes a villanykábelt elrejteni, mert nehezen értelmezhető a tűzzel fűtött eszköz viszonylatában. Krétatábla mutatós, de üres. Külcsín összességében eléggé rendben van. (Ich denke, es ist schön, aber Elektrosparherd?!?)

2) A belső enteriőrt szintén kevés panasz érheti, egységes, letisztult, déli hatások felfedezhetőek. (Ebédhez ugye pont passzol.) A tégla és a fa kettős jól működik, a fehér abrosz, fehér szék rusztikusan elegáns. A világítás nem arcba lógós, hanem gerendákba süllyesztett. Pár régi kacat a háttérben. (Im Hintergrund sehe ich eine Flasche) Meleg, barátságos, mégis elegáns.
Tavaszi kabátomat ugyan fel tudom-e akasztani valahová? Fel. Mondjuk magamtól, ami határeset. Véleményem szerint, ha el akarjuk adni, hogy olyan helyre tért be a kedves vendég, ahol minden minőségi, akkor legyen a figyelem is több, mint az átlagosan elvárható. (Meiner Meinung nach...Kellner, bitte sehr!)

 A kép az étterem honlapjáról való

3) Az asztalnál folytatódik az elégedett szemlélődés. Sehol sem látom a svéd gyártó emblémáját az étkészleten, ami mély megnyugvással tölt el. A tányérom sajnos üres marad a leves érkeztéig, mert nincs kóstolófalat. Valami kis házi libamájmorzsa-maradék, vagy legalább egy fűszeres-olívaolajas házikenyér? Ha nem, hát nem. (Es gibt kein Gänseleber! Wenn nicht, dann nicht. Ich bin traurig.)

4) Bárányleves az első fogás, mert ma nem volt sült burgonyakrémleves. Levesbetét és lé külön-külön érkezik, majd pincérünk szépen ráönti a forró levet az egyéb összetevőkre, ahogy azt illik.
Igen, az ott zsenge borsó héjában, elég jó ötlet (Good Idea, Bon Idée, németül pont nem jut eszembe, elnézést, izgulok...).
A gombák ropogósan nyersek, de gomba mivoltukat nem tudják tagadni (hisz semmi eszük): csak összhatásban értelmezhetőek, amúgy ízetlen kis falatkák. (Schmeckt ganz gut, aber die Pilzen, nah)

5) Friss hal, mangold, spenót, pakchoi, szalámi, rizs az étlap szerinti elnevezés. (Fish mit Gemüse im Teller) Mindig szeretem, ha felét nem értem, a másik fele meg meglepi. Pak choi, az elegáns kínai kel, mondjuk az unokatesója. (Kusin des Pakchois.) Ízre, kinézetre eléggé rokonok.
Mangold, ami inkább mángold, és ha nagyon kell neki definíció, akkor spenóthoz hasonló leveles zöldség. Enyhén karamellizált mindkettő.
Ha mindezt egy tányérra tesszük és tudunk főzni, akkor komoly elégedettség ülhet ki vendégünk arcára, mert egy rakás könnyű, friss íz találkozik a semleges rizzsel és a markánsas sós sült hal bőrével, no meg a hal omlós húsával. Nincs csalódás, minőség van. (Ich bin satt.)

6) Vaddisznó szűz, cékla, juhtúrós krokett.  Szavam elakad a szépsége láttán. (Es ist wow!) Amikor igazából csak azért használ kést az ember, mert fél, hogy nyakon veri a pincér egy péklapáttal, amiért villával darabolja, tunkolja szét a húst, ami puha és ízes, majd bal kisujjal beletúr a sárga céklakrémbe és hozzáharap egy kis krokettet, majd öblít friss céklával. Egyszerűen minden a helyén. (Alles klar, Schwein ist schön.)

7) Mielőtt elfogyasztanánk a desszertet, nézzük meg a mosdót. (Ich muss pinkeln. Jetzt!) Én elsőre felfedeztem a kakas és a tyúk közti különbséget, de azért egy laza statisztikát összerántanék a napi forgalomból, hány vendég nézi el a rajzot ennek ellenére. Belépve minden rendben. Én sem hittem, hogy ezt le fogom írni, de megtörtént. Jó, nekem ez nem megy: az elszívó tiszta por volt.
(WC ist sehr wichtig im Restaurant.)

8) A képen két alkoholos ital látható. Az egyik a közeli, jó minőségű kézműves söröket gyártó cég terméke, egy vörös folyékony kenyér, a másik egy szintén balatoni régióhoz tartozó pálinkatermelő egység tiszta, illatozó párlata. Mivel helyben is beszerezhetőek az étterem színvonalához illő alkoholok, nem tömegtermelt amerikai pancs az itallap nagy része, hanem a hazai ÉS jó minőségű italok. A kettő ugye csak együtt vonzó, kedves Fradi Sör és társai.
Bátorságra vall és maximális tiszteletet érdemel. A sárgabarack pálinka illatát még mindig érzem az orromban. A hatását is, de azt nem az orromban. (Ich mag Bier. Nein, ich liebe Bier. Sogar, ich bin im Bier verliebt.)s hal, mangold, spenót, pakchoi, szalámi, rizs

9) Sajttorta, édesburgonya, fehér csoki.
A tészta morzsákra hullik, ami azért kiváló, mert fel lehet vele tunkolni a krémes elemeket és így alkotnak kerek egészet mint a két kormánypárt. A virágszirom jól áll édességünknek, úgy díszít, mint az egyszeri anyuka a random ballagáson. (Ich möchte ein anderes Bild wählen.)

10) Búcsúfeles. (Auf Wiedersehen, Herr Schnaps!)
 

A Sparhelt egy jó hely.
Keveset van nyitva, de akkor legalább korán is zár. Fáj a fura szlogen az európai étteremről Füreden. Nem frappáns, de még csak nem is érdekes. Hiányoznak apróságok designban, étlapon, és kiszolgálásban, így kell még egy kis figyelem, hogy komolyan a nagyok nyomába eredhessen.
Ezeken túl viszont nem tudok rosszat mondani, pedig mindenki tudhatja, az akarattal nincs hiba.