Balatoni áttekintőnk mai vendége a bistro-trendi vonulat Balatonfüredi képviselője, a Sparhelt.
Az alapötlet jó, kiderül, sikeres-e a kivitelezés. A nyelvvizsgák "képleírás" témakörének stílusában, egyértelműen németül, hiszen Balaton.

Ha nem olyan elvont hülyeségről nevezi el az ember a gasztrokunyhóját, amit a marketingesek két vicces cigi között találtak ki, akkor felhasználható az arculathoz. Ezért van nehéz dolga a Réti Sas, a Mélypont és a Fat Mama tulajainak.
Bolt előtt a kis fröccsöntött műanyag Mamma jó húsos testyivel, a tricepsz helyén redőződő hurkácskákkal ahogy hívogat befelé, megvan? Igen, én sem gyártatnám le, egyetértünk.

1) A sparhelt (Der Sparherd) remek dolog, mert mutatós, illik a sütök-főzök témakörhöz és nagyon trendi, mert ma minden az, amiről nem tudjuk, hogy mire használták 40 éve.
Ha kitesszük a bolt elé, akkor érdemes a villanykábelt elrejteni, mert nehezen értelmezhető a tűzzel fűtött eszköz viszonylatában. Krétatábla mutatós, de üres. Külcsín összességében eléggé rendben van. (Ich denke, es ist schön, aber Elektrosparherd?!?)

2) A belső enteriőrt szintén kevés panasz érheti, egységes, letisztult, déli hatások felfedezhetőek. (Ebédhez ugye pont passzol.) A tégla és a fa kettős jól működik, a fehér abrosz, fehér szék rusztikusan elegáns. A világítás nem arcba lógós, hanem gerendákba süllyesztett. Pár régi kacat a háttérben. (Im Hintergrund sehe ich eine Flasche) Meleg, barátságos, mégis elegáns.
Tavaszi kabátomat ugyan fel tudom-e akasztani valahová? Fel. Mondjuk magamtól, ami határeset. Véleményem szerint, ha el akarjuk adni, hogy olyan helyre tért be a kedves vendég, ahol minden minőségi, akkor legyen a figyelem is több, mint az átlagosan elvárható. (Meiner Meinung nach...Kellner, bitte sehr!)

 A kép az étterem honlapjáról való

3) Az asztalnál folytatódik az elégedett szemlélődés. Sehol sem látom a svéd gyártó emblémáját az étkészleten, ami mély megnyugvással tölt el. A tányérom sajnos üres marad a leves érkeztéig, mert nincs kóstolófalat. Valami kis házi libamájmorzsa-maradék, vagy legalább egy fűszeres-olívaolajas házikenyér? Ha nem, hát nem. (Es gibt kein Gänseleber! Wenn nicht, dann nicht. Ich bin traurig.)

4) Bárányleves az első fogás, mert ma nem volt sült burgonyakrémleves. Levesbetét és lé külön-külön érkezik, majd pincérünk szépen ráönti a forró levet az egyéb összetevőkre, ahogy azt illik.
Igen, az ott zsenge borsó héjában, elég jó ötlet (Good Idea, Bon Idée, németül pont nem jut eszembe, elnézést, izgulok...).
A gombák ropogósan nyersek, de gomba mivoltukat nem tudják tagadni (hisz semmi eszük): csak összhatásban értelmezhetőek, amúgy ízetlen kis falatkák. (Schmeckt ganz gut, aber die Pilzen, nah)

5) Friss hal, mangold, spenót, pakchoi, szalámi, rizs az étlap szerinti elnevezés. (Fish mit Gemüse im Teller) Mindig szeretem, ha felét nem értem, a másik fele meg meglepi. Pak choi, az elegáns kínai kel, mondjuk az unokatesója. (Kusin des Pakchois.) Ízre, kinézetre eléggé rokonok.
Mangold, ami inkább mángold, és ha nagyon kell neki definíció, akkor spenóthoz hasonló leveles zöldség. Enyhén karamellizált mindkettő.
Ha mindezt egy tányérra tesszük és tudunk főzni, akkor komoly elégedettség ülhet ki vendégünk arcára, mert egy rakás könnyű, friss íz találkozik a semleges rizzsel és a markánsas sós sült hal bőrével, no meg a hal omlós húsával. Nincs csalódás, minőség van. (Ich bin satt.)

6) Vaddisznó szűz, cékla, juhtúrós krokett.  Szavam elakad a szépsége láttán. (Es ist wow!) Amikor igazából csak azért használ kést az ember, mert fél, hogy nyakon veri a pincér egy péklapáttal, amiért villával darabolja, tunkolja szét a húst, ami puha és ízes, majd bal kisujjal beletúr a sárga céklakrémbe és hozzáharap egy kis krokettet, majd öblít friss céklával. Egyszerűen minden a helyén. (Alles klar, Schwein ist schön.)

7) Mielőtt elfogyasztanánk a desszertet, nézzük meg a mosdót. (Ich muss pinkeln. Jetzt!) Én elsőre felfedeztem a kakas és a tyúk közti különbséget, de azért egy laza statisztikát összerántanék a napi forgalomból, hány vendég nézi el a rajzot ennek ellenére. Belépve minden rendben. Én sem hittem, hogy ezt le fogom írni, de megtörtént. Jó, nekem ez nem megy: az elszívó tiszta por volt.
(WC ist sehr wichtig im Restaurant.)

8) A képen két alkoholos ital látható. Az egyik a közeli, jó minőségű kézműves söröket gyártó cég terméke, egy vörös folyékony kenyér, a másik egy szintén balatoni régióhoz tartozó pálinkatermelő egység tiszta, illatozó párlata. Mivel helyben is beszerezhetőek az étterem színvonalához illő alkoholok, nem tömegtermelt amerikai pancs az itallap nagy része, hanem a hazai ÉS jó minőségű italok. A kettő ugye csak együtt vonzó, kedves Fradi Sör és társai.
Bátorságra vall és maximális tiszteletet érdemel. A sárgabarack pálinka illatát még mindig érzem az orromban. A hatását is, de azt nem az orromban. (Ich mag Bier. Nein, ich liebe Bier. Sogar, ich bin im Bier verliebt.)s hal, mangold, spenót, pakchoi, szalámi, rizs

9) Sajttorta, édesburgonya, fehér csoki.
A tészta morzsákra hullik, ami azért kiváló, mert fel lehet vele tunkolni a krémes elemeket és így alkotnak kerek egészet mint a két kormánypárt. A virágszirom jól áll édességünknek, úgy díszít, mint az egyszeri anyuka a random ballagáson. (Ich möchte ein anderes Bild wählen.)

10) Búcsúfeles. (Auf Wiedersehen, Herr Schnaps!)
 

A Sparhelt egy jó hely.
Keveset van nyitva, de akkor legalább korán is zár. Fáj a fura szlogen az európai étteremről Füreden. Nem frappáns, de még csak nem is érdekes. Hiányoznak apróságok designban, étlapon, és kiszolgálásban, így kell még egy kis figyelem, hogy komolyan a nagyok nyomába eredhessen.
Ezeken túl viszont nem tudok rosszat mondani, pedig mindenki tudhatja, az akarattal nincs hiba.