Ország-város

Budapest, Károlyi utca, csendes, elegáns környék, a magyar-portugál 3-3-nál visszhangzott utoljára az utca. 
A front megnyerő, nagy ablakok, a barna-piros, barna-fekete színkombináció már kint is uralkodó, belépve pedig ugyanezzel találjuk szembe magunkat.
Fényes fekete csempe, krétatáblák, tégláig bontott falak, minden, ami divatos és dekoratív hatást hivatott kelteni. Borok random mód a térben elhelyezve, meglepően nagy mennyiségben és látszólag elgondolás nélkül. Mintha a húsvéti nyulat keresztezték volna a szalonalkoholista legszebb álmaival és a génmanipulált füles teletojta volna a helyet a palackozott nedűvel. Az első benyomás jó, de nagyon gyorsan jönnek a jelek és furcsa érzések, amik lassú magabiztossággal terjednek szét agyunkban,mint a megrökönyödés a választások után: itt valamit nagyon elbasztunk.

Az asztalok elrendezése nem sikerült jól, pedig sokkal kisebb térben is lehet ezt okosan csinálni.
Olyan, mintha lenne elég hely két asztal között, de valójában nincs. Az optikai csalódást itt kellene tanítani fizika órán a gyerekeknek. (vagy kémián, vagy nem tudom, Norbi, mit gondolsz?)
Beleül a szomszéd az auránkba, mi meg az övébe és ettől már az érkezéskor kicsit megváltozik a kedvünk, de ezen túl lehet lépni, egy átlagos szombaton a Gozsduban is mások könyökét, haját, nyelvét kell a személyes terünkből kitessékelni, mégis egész jó a hangulat.
Van egy dobogóra felhelyezett, mindenkitől gondosan "elkerített" VIP-asztal, na ez sikerült igazán ijesztőre, mintha a díjnyertes marhát a levágás előtt még meg kellene mutatni a közönségnek.
Vagy Béla erről az emelvényről int a pincérnek, hogy hmmm.. megtetszett a kettes asztalnál a főétel. Hozd ide. Meg a csajt is, aki eszi. na múvoljál, anyukám. Ilyesmit tudok elképzelni, mert jóérzésű ember nem ül oda, az tuti.  
A fekete fa asztalok nem sugároznak eleganciát, csak ridegséget és közepes olcsóságot. A tér közepére helyezett kasszás pult (Erzsi nem ért rá, így ő nincs) a tartóoszlopot hivatott eltakarni, de oly mértékben töri darabokra a teret, mint épülő demokráciát az egyszeri déligyümölcs-színű politikus. Máskor tessék hagyni az oszlopot, nyugodjék. Ha egy ilyen fiókos-monitoros fabódét helyezünk mellé, az nem eltakarja, hanem kihangsúlyozza, youknow. Jobb volt a hordó itt korábban.
A főpult (képen a háttérben) rendben van, mellette látható a kis dobogó, ahol a kiemelt hely és figyelem érhető el a nagyon fontos vendégek számára, tényleg érthetetlen az elgondolás.

A bejárattól balra eső rész szellősebb, legközelebb kipróbáljuk az is. A mosdó érdekes megoldással jött létre, ugyanis eléréséhez elsőként elhagyjuk a pultot jobb kéz felől. Haladunk. Bal kéz felé észreveszünk egy bárt. Rájövünk, hogy ez már a Hotel Erzsébet része, ahol kíváncsi tekintetű középkorú és középrészeg angolok iddogálnak. Üdvözöljük őket. Megállapítjuk, hogy a Hotel Erzsébet egy lelakott szar, ósdi hangulattal, balra fordulunk, le a lépcsőn, na még egy kanyar, megérkeztünk. Szép, tiszta WC.
Visszafelé haladva konstatálhatjuk, hogy ekkor bal kéz felé van egy plusz pult, ami ránézésre valamilyen látványtevékenységre szolgálhatna, ha működne. Nagy tér, semmi funkció. Következik a fő pult, majd visszatértünk asztalunkhoz. Szóval a tér az asztalok elrendezése miatt szűk, közben pedig "tele van felesleges hatalmas helyekkel" érzettel járunk-kelünk.

Rontja az összképet az a nem elhanyagolható érzés, hogy a Mészársteak valamiért cseppet sem barátságos. Két lépés távolságot tart és tartat, de nem tudnám megmondani, mi az oka. Olyan érzés, mint amikor minden a helyén van, de mégsem áll össze egységgé egy koncepció. Vagy mint amikor a gyerek megunja a puzzle-t és pár darabot beerőltet nem megfelelő helyekre, de ez legelőször nem látszik, hiszen 1997 db jó helyen van, csak a panda seggén ül egy szem. Na és amikor ez feltűnik, az onnantól kínzóan zavaró.
 
Elegáns helyett csillogóan proli, hangulatosan kimért helyett rideg, fancy helyett viccesen elbaszott.
Csúnyán sokat ront a helyzeten a ritka zavaros zeneválasztás, de ezt már nyilván csak belemagyarázom.
A Killing me softly egy remek szám és kellően elegáns vörösbor szaglásához értő tekintettel, de a bugyuta feldolgozásai a siófoki retrodiszkóban öntudatlanul vonagló furcsaságoknak is kínos, ebédhez meg egyenesen szar. No ilyenből volt legalább öt a másfél óra alatt.

FIÚ-LÁNY

Az étel szokott következni és csak utána a kiszolgálás, de meg kell cserélnem, mert azonnal érezni, hogy valami itt sem kóser. Kedvesnek tűnő pincérlányok. A báránybőrbe bújt farkas esete valósul meg a szemünk előtt, nem értem, hogy hogy nem olvad le szó szerint a máz és üt át az érdektelenség és a nihil a sminken, mint egy lávafolyam. A hölgyek megtanultak szundi üzemmódban is mosolyogni és megy a betanult verkli is az ízlett, mit hozhatok, stb. lemezről. De mindez annyira természetellenes, mint MSZP kongresszuson a fiatal tömegek. Komolyan, hátborzongató. Az is lehet, hogy csak egyszerűen ha az ember eltölt egy hetet ebben a környezetben, akkor a "Jégből vagyok" c. örökzöld szól önkéntelenül is a fülében (vagy a Braindead-ből ismert "The Cars - You might think).
Ugyanaz a végkövetkeztetés, mint a berendezésnél: a szándék megvolt, a megvalósításba hiba csúszott, hiába a csinos blúz, a mosolynak látszó vicsor, a kedvesnek szánt kérdések, nem és nem megy.

ÉTEL-ITAL

Epres-bazsalikomos limonádé és sör. És akkor álljunk is meg egy szóra. Igen, megint el fogom mondani: lehet Sopronit tartani, mert olcsón beszerezhető, drágán eladható. De önmagában, magára valamit is adó helyen ez édeskevés. A limonádé eperszirupos, jeges, finom.

Sárgaborsó krémleves bélszíncsíkokkal. A képen látható csészét a japán éttermekben szokták használni, kb. négy cent szaké fér bele, meg egy kis díszítés. Igen, túloztam. nem szoktam adagokat patikamérlegen méricskélni, de ez nem leves, hanem ízelítő. Nem baj, csak tudjam. Ugyanis ennyiért én levest várok, ha ez a hely itt arról híres, hogy remek dolgok, élhető áron. Ez egy korrekt krémleves, finom hússal, vicc méretben, drágán.

Józsi sült kolbásza a mai pajzán tétel az étlapon, ami remek választás. Fűszeres hús, kellő mennyiségű zsiradék, de közben mégis könnyű. Karamellizált hagyma és babsaláta köretnek. Utóbbi közepes. Ezen kívül szentségtörés vagy nem: ehhez mustár kellene,még így is. De nincs. Van ellenben kenyér, ingyen és bérmentve, nagy piros pont érte.

A végére hagytam azt, amiért jöttünk:
Metszett fartő, 220g, mediumra sütve. Szép zsíros felső karéj, alatta színhús. Köretnek steakburgonya és egy klasszikus vonalú zöldbors mártás.
Mielőtt leírom az élményeket, meg is mutatom, íme:

Tényleg szép. A 220 grammnyi finom hús ára teljesen barátságos ezen a színvonalon. A medium valódi közepesen átsültet jelent, belül rózsaszínes, kívül szép barna. A zsírréteg a méretei miatt nem fogyasztható (legalábbis nekem) 100%-ban, de jó érzés egy-egy falatot lekanyarítani és a hús-krumpli kombó mellé ízesítésnek felhasználni. A steakburgonya jól sikerült, icipicit száraz érzettel. A zöldbors mártásról nem ugyanazt gondoljuk. Illetve én egy csomó mindent el tudok annak fogadni, mert ezer lehetőség van, ki sok tejszínnel, ki sok fehérborral készíti, mindegy is, a lényeg a jó ízharmónia. Ez a mártás a hústól és úgy általában mindentől úgy üt el, hogy a fal adja a másikat. Kifőzdében ha a maradékos tányérokon összeöntöm a szaftot, akkor ilyen lesz, csak sósabb. Valaki valamit elnézett, de úgy emberesen.
Visszatérve a húsra: tényleg le a kalappal. Ha önmagában nézem, egy remek fogás, elkúrt szósszal, ami jó arány. Ha azt nézem, hogy ez egy darab nagyon minőségi steaket akar helyettesíteni, vagy megszerettetni valakivel a műfajt, akkor nem sikerült.
Ez pont az a kategória, ahová ha behozzák a marhahúsgyűlölő, "fújhogynézki, mi ez az egész, a szaga is más", szárított csirkemellfilén felnőtt Gipsz Jakabot, pont ugyanezzel a szóhalmazzal a száján fog kislattyogni. Tízből tíz. Nem fogja érteni a mellette ülő barátja, apja, anyukája, elkényeztetett kutyája kiselőadását arról, hogy de hát szaftos marad és puha és úristen. Mert azt lehet szemléltetni egy darab filet mignon-on, amikor az ember ráejti a kést és belevág a puha húsba. Abba beleharapsz és szerelmes vagy. Ha megvolt ez a katartikus pillanat és UTÁNA elmész a Mészársteakbe, rendelsz egy kellemes darab marhát, akkor azt mondod, ez is rendben van. De csak ebből az irányból működik a varázslat.
Az a varázslat, ami egyébként az első két pontban említettek miatt komoly csorbát szenved. 

ÖSSZEGZÉS ÉS EGYEBEK

Nincs honlap. Nem akarok a Facebookon vadászni. Amúgy sem érdekel, hogy ma a szakácsnak mosolygós napja van és kisebb eséllyel süti túl a húsomat, az sem, hogy a fotós sokat foglalkozott a legutóbbi képekkel, de még Rózsi mama kommentje sem, amiben leírja, hogy mennyit kellett várnia. Egy étlapot akarok meg tíz képet, egy telefonszámot és egy térképet, nem pedig görgetni a szarfolyamot, hogy találjak heti ajánlatot fél óra alatt. Agyam elszáll.

A hely fekvése nem ideális, kicsit kiesik mindenhonnan, noha belvárosinak nevezhető, mégis közepesen jól megközelíthető, enyhén periférián fekvő.
A berendezés és hangulat terén nagyon sok lenne még a teendő, pl. a "Hotel 1990-es évek" leválasztása hermetikusan, az összes biodíszlet valódi felszolgálóra cserélése és az egész tér újrarendezése. Egyelőre szimpatikusabb a 100 méterrel odébb található disznóra specializálódott félgyorsbüfé (alias Belvárosi Disznótoros), ahol közepes minőségű, kellemesen fűszeres hurkák, ecetes almapaprika, fehér kenyér, kicsit unott kiszolgálók és enyhe olajszag vár. És az a nagy baj, hogy még így is vonzóbb, pedig a húsom remek volt.