Délben nem fértünk be, így délutánra foglaltunk telefonon, segítőkész úriember köszönte meg érdeklődésünket és biztosított minket róla, hogy várnak szeretettel.
Megérkeztünk, leültünk a nem túl tágas, de mégis megfelelő saját teret biztosító asztalunkhoz. A tér közepén ez már nehezebben menne: ott ebédidőben bizony olyan közel van a szomszéd tányérja, hogy nehezen fogja vissza magát az ember, hogy ne kóstoljon át a másik tányérjára. Szóval kicsi a hely és valószínűleg egy zöldséges standból lett átalakítva, így kijár a dicséret a megálmodóinak: ennek ellenére sikerül elegáns, rendezett, nagyon barátságos bisztró hangulatot teremteni. Egyszerűen jó a csíje a helynek, olyan, amiről valóban érezni, hogy nem csak odahányták a pénzt és úgy-ahogy elgereblyézték, hogy asztal meg villa formája legyen, hanem át is gondolták a koncepciót. Vajna Timit meghívnám egy jó gulyásra, egyrészt, hogy lásson olyat is, másrészt, hogy szégyenében ledózeroltassa a rideg fos fánkozóját. Na mindegy.

Az már nem a Stand 25 hibája, de sajnos kicsit átrajzolja az élményt, hogy a gulyás falatozása közben ha felnéztem, minduntalan szembesültem vele, hogy nagy darab halott gyesznók különböző részei kéretik a testüket a szemben lévő pultban. Így:

Mondjuk közel az olcsó hús, ha éhen maradnék, de erre végül nem került sor.

Az aktuális napi menü lehetőségei a következők:

Az italkínálatban van sör, bor, rövid, limonádé, minden ami kell és minden, ami legalább egy kis pénzt hoz a konyhára, ha már a menü minimál-hasznos. A Sauska Rosé decije nem olcsó, de nem szabad sajnálni rá, a sörök esetében pedig egyenesen remek választás, hogy felkerült az étlapra a Mad Scientist itala, amiben van yuzu, mert az mindenhova kell, na nem ettől finom, de ettől pláne divatos.

Menjünk el ebéd előtt, de gyors ütemben oda, ahová a király is gyalog jár. Fel a lépcsőn, amerre a nyilak mutatnak és elénk tárul a látvány, miszerint:

A piaci mosdó szép tiszta, kulturált, és 100 Forintot bőven megér, hogy ilyen maradjon, de én épp most fogok kiadni annyi pénzt ételre és italra, amiből a szembe' hentesnél megveszek 8 kiló jó minőségű sonkát az onokáknak, oszt ehetnek belőle karácsonyig, vagy amíg meg nem unják. Szóval tessék zsetont gyártani és a pultnál a vendég kezébe nyomni, hogy ezzel tudsz pisilni, és cinkosan oda lehet kacsintani, hogy egy százassal bejut ám három ember is, ha egyszerre tetszenek menni. Szóval apróság, és ezt az apróságot várnám a végtelen profiktól, amit máshol nem találok, mert ők nem végtelen profik.

Gulyásleves, friss kenyér. Tetszik, hogy nem laboratóriumi körülmények között , színhússá metszett élére állított fehérjekockák, hanem szaftos, néhol zsíros, de sehol sem mócsingos darabok. Finom, minőségi hús.

A zöldségek a modern konyhaművészet elvárásainak megfelelően nem puhára főttek, csak kellemesen friss, ropogós érzetűre. A leves ellenben forró, mint a veszedelem, alig lehet kanalazni, pici fekete pont jár érte. Az íze remek, a nyers citromos "feltét" az új Erős Pista. Összességében nagyon korrekt, de semmi eldobom az agyam, valaki hozza vissza érzés. Ez nem a hely hibája, a gulyáslevest nem lehet és nem is szabad úgy megújítani, hogy ne lehessen ráismerni, az alap étel meg kb. ennyit tud.
A kenyereskosárban bent maradt a cetli. Tessék kivágni.

Rakott krumpli, jó szaftosan, némi tejföllel a tetején. Olvad. élvezet három rétegben. Ha fokozni akarom, harapok egyet a céklából. A hideg kiráz, most is összefut a nyál a számban, ha eszembe jut. Kicsit zsíros, nagyon finom és teljesen korrekt adag.

 Ezzel szemben a hal pont olyan ízre is, mint maga a kép: átlagosan jó. Nagyon bánom, hogy nem a vaddisznó-pofára esett a választásom, na majd legközelebb. Szóval a haldarab meztelenül a cseppet sem laktató, ellenben jó ízű káposztával diétázó hölgyeknek remek, a friss, palackozott hegyi levegő mellé, csalódni nem fognak, jó alapanyag, jó ízek.

Somlóit én nem ettem, csak a teljesség kedvéért került fel a képlistára, így arról nem is nyilatkozom.
Én a mezei kínálat desszert elemére voltam kíváncsi. Ez bizony a gesztenyepüré, a tetején pedig a habos, de nem kemény tejszín-nem hab, talán némi tojásfehérjével, vagy csak magában? Nem tudtam összerakni. Az ízeket sem, nekem túl nagy volt a meggy savanyú kontrasztja a többi édessel szemben, a mogyoró száraz, a gesztenye jellegtelen. Tudom, azért, mert mélyhűtőpultos túlcukrozott, ételként áruélt szaron nőttem fel, amire anyám még tolt egy kis flakonos tejszínhabot, de ebből kicsit már kinőttem, szoktam én érteni a hűdejót is,csak Picassóra nézek még mindig hülyén, hogy na, most barátom, mit akartál mondani, hát itt is így voltam vele, ez most nekem nem jött át. Így fest: (nem sokkal jobban rajzol)

 A végén fizettünk, nem keveset, de tudtuk, hogy így lesz, főleg mert inni sem voltunk restek. Egyáltalán nem bántuk meg a látogatást.

Jó hangulatú hely, egy rossz koncepciójú térben: ezt az épületet ma már vicc piacnak nevezni, maradt három zöldségesbódé, meg két csirkefarhátas. Ennek ellenére a nyitva tartás piaci, hatkor csókolom van mindenkinek, de már ötkor elsötétül az épület, mert Tibi siet haza, vagy az éjjeli portás műszakba.
Ne tessék röhögtetni, kedves kerület, ha fent akarják tartani ezt a helyet, akkor meg kell adni a lehetőséget a betelepülő éttermeknek, hogy rendes nyitva tartással üzemeljenek. Kínos az egész, ahogy szokott lenni kis hazánkban, cégek, magánemberek pénzt áldoznak arra, hogy egy haldokló, senkinek sem kellő ótvarból legyen valami friss és élhető, erre a mamut gyorsaságával reagáló szabályozókon akad el.
Itt senki nem fog hosszú távon normálisan megélni a menüztetésből, abban sosem volt és nem is lesz annyi pénz. Szépen elszivárognak majd a jó helyek és marad a nihil, úgyhogy gyorsan kellene Tónit seggbe rúgni, csináljon egyszer valami értelmeset is az életében és adjon teret egy jó kezdeményezésnek. 
Borítékot kapott már? Az szokott gyorsítani a folyamatokon.

Pozitív:

hogy van, hogy eszükbe jutott, hogy megcsinálták, hogy jó lett

majd' minden étel és ital

a szép színek és igényes berendezés

Negatív:

a bedobós WC, az apró hiányosságok, a vegák teljes elfelejtése, a piac nevetséges nyitva tartása