Fegyelmezett félgourmand

Elé te nem raksz semmit, majd ő kiválasztja. Ha már eleve össze van keveredve kicsit jobban a két rész, másikat vesz le a polcról. Elégedetlenül hümmög, majd megtalálja az igazit. Nem baj, hogy eredetileg barackosat akart, a szedres nézett ki jobban keveredés szempontból. Leül, a kisebbik kiskanállal áll neki, hogy apró falatokat gyárthasson. Damaszt szalvéta az ölben, indulhat az akció.
Lefejtegeti a vékony alumíniumtetőt, az odaragadt joghurtot kiskanállal visszahelyezi a pohárba. Leveszi a teljes fedőt és az asztalra helyezi. Az első kisebb falat csak joghurt, érezni akarja a sima, zsíros, puha fehérséget. A nyelvével a szájpadlására keni, kicsit forgatja, mintha borász lenne, pedig csak issza, mint a hülye. Ha elégedett a minőséggel, csak akkor folytatja, különben megy az egész a kukába. Még egy natúr kanál, aztán jöhet a többi, a következő lépésnél belemélyeszti az evőeszközt a sűrű elegybe, élvezettel nézi, ahogy süllyed, egy épphogy falatkányi gyümölcsszósz keveredik a felső résszel, kiemeli. Megtekinti, a fény felé fordítva méregeti. A szája közepébe helyezi, hogy egyszerre érezze az ízeket. A plebs, ahogy kapja be a falatot az elején lenyalja a gyümölcsöt és elvész az élvezet, - Nevetséges! - gondolja a hangos nyammogás közben.
Az ezt követő falatokban egyre nagyobb arányban van jelen a szósz, a végére megfordul a világ és sok cukros szósz, épphogy joghurttal kerül fogyasztásra.
Ha van otthon gyümölcs, a végén még beledobál pár szem áfonyát, vagy érlelt epret, hangulatától függően. A pohár oldalára ragadt joghurtot undorral dobja a szemétbe.

Óvodás

Joghurtot talál a hűtőben, mert valaki hozott. A nyálelválasztása már beindult, amikor meglátta, így nincs visszaút. "Jáj, meggyes a málnásatjobbanszeretem miértezvanmindegy" felkiáltással tépi fel a tetőt és szuszogva keres egy bármilyen kanalat, "jó ez azért túlzás" gondolattal dobja félre a nagyi fakanalát, majd végre talál egy sima leveseset. A csomagolásról nyelvvel távolít el minden falatot, majd beletúr a joghurtba és mint egy búgócsiga, elkezdi keverni. Amikor felismerhetetlen péppé kutyulta az egészet, akkor egy duci falatot emel ki a túlméretezett kanállal, aminek a 90%-a eléri a száját, a maradék fele-fele arányban az ajkain és a padlón végzi (nyilván állva eszik). Fal, szörcsög, kluttyog, mindent bevet. Egy perc alatt az egésszel végez. A doboz formájától függően abba is megpróbál belenyalni, legalább két falat erejéig. Az édességet egy falat túros buktával öblíti, majd mégis inkább megeszi egyben. Öt perc múlva rosszul van és a hasát fogva mantrázza, hogy nem falok soha többé.

Fejlesztő 3.0

Bemegy a boltba. Megnézi. Gyümölcsjoghurt. Érdekes párosítás, erről eszébe jut egy korábbi munkája, de elhessegeti, mégis csak este 11 van. 
Előszobájában Jaquart képe mellett egy miniatűr lyukkártyás szövőszék, ami belépéskor mindig könnyekig hatja, ezért elfelejti, hogy enni készült, mindent automatikusan hajít a hűtőbe. Két nap múlva leül a gép elé és kinyitja a nassolnivalót, a világot hálón bámulva belemártja az érintőtollat, majd kanálra vált, mert így nem halad.
Akkurátusan leeszi a tetejéről a natúr joghurtot, végig a képernyőt bambulva. Amikor a gyümölcshöz ér, agya jelez, hogy nem az eddig megszokott ízeket dolgozza fel, így egy pillanatra félrenéz. Baszki ez nem is kefír, lamentál az élet változandóságán, majd akkurátusan leeszi a maradék íztelent és kiviszi a konyhába a poharat a maradékkal. Hajnalban feláll a gép elől, irány a konyha. A kissé szottyadt szószt átcsapja egy nagyobb pohárba és jeges vízzel felönti. Szörp, baszki gyümölcsdarabos szörp, mosolyog elégedetten a pelyhedző munkásbajusz alatt és beintve a világnak kortyolja a frissítőt.

Kalóriabeviteleg igényes gyúrós

- Csirkét. Rizst. Dupla mindkettő. Köszi szépen!
Salátát leveszi az önkiszolgálóból. Izotóniás sóoldatot hozott magával.
- Gyümirizst ettem tegnap, krémeske nem kell - mormolja félhangosan, valamiért eltanulta a nőjétől, hogy mostanában mindent becéz, de alapvetően ugyanúgy tetszik neki, mint a rózsaszín mopszuk. Az mondjuk drága műtét volt.
Joghurtok. Nem is rossz. Müzlis nincs? Nem baj, jó ez a barackos.
Telefonban étkezés előtt gyorsan rögzíti a fehérje és szénhidrát mennyiségeket, majd jöhet a kaja. A mozdulatok minden esetben hasznosak, gépszerűen lapátol, ez most nem az élvezetről szól. Csirkerizs elfogy, üdítő lement, jöhet a 180 másodperc és 241 kalóriányi óvatos bűnözés. A poharat összenyomva pattintja le a fedőt, a hirtelen keletkező túlnyomás szakítja le a vékony védőréteget. Kevéske fehérjeporral ízesíti, majd halkan dudorászva, élvezettel falatozza a félig összekevert elegyet. A végén rámarkol az egyik kockára a hasán, régi beidegződés, még a sörivós korszakból.

Enyhe mániás depressziós

Ennem kéne, két napja iszom. Mindegy. Haza... Merre van a haza? A belső béke az egyetlen otthon, de azt úgysem lelheted meg, legfeljebb a nirvánában. Apropó Nirvana, Kurt, atyaég, mennyire hiányzol a világnak, de nekem mindenképp...Kenyér, az jó lesz, van otthon sajt. Ez mi? Anyám, de szép, ahogy a fehér és a sötétáfonya szín egymás harmóniájában úsznak. Mintha a jin és jang formálódna a szemem előtt. Ez kell, ez egy jel, jel a változáshoz, jel a felemelkedéshez. Hm. Jó drága jel, mindegy. Kibontom, eggyé válunk, átélem, magasabb szintre lépek.

Öt perc múlva, otthon:

Lemegyek még négyért, nem hiszem el, soha nem ettem még ennyire finomat, csak ezt fogom enni, a joghurt is jó, összekeverve is jó, külön is jó. Nézek receptet, szerintem a bögrés sütihez kellene adagolni, ráfolyatom elegánsan, le is fotózom, nem lefotózom, nyitok egy cukrászdát, ahol csak joghurtos sütit árulnak - joghurttal!
Leülök, csinálok üzleti tervet csak előtte még megeszem mindet.

Három nap múlva:

Hányok. Nem tudok ránézni. Ki találta ki, hogy ez a szar egészséges? Már ahogy kinéz ezzel az összefolyó trutyival, az is gáz, jézusom, emberek, hol éltek, hogy ezzel tömitek magatokat?!? Megérett a pusztulásra  a világ.

MissFitness

Nem eszik joghurtot, mivel a gyümölcscukor a legújabb, két hete divatos kutatás szerint magában is halálos, az ehhez hozzáadott finomított változat pedig gyakorlatilag azonnal öl. A joghurt önmagában zsírosabb, mint ő maga valaha lesz. Heti előirányzott adagja 2,5 g zsír, azt pedig belélegzi, így nincs miről beszélni. Amúgy is most épp egy komolyabb Margaritás vödör van a kezében redbullal, ahhoz nem megy az édesség, de a kézműves málnás a kedvence, ha már így szóba került, abból hármat is meg tud enni.

Az egyszeri földműves (korábban paraszt, de azóta mindenki feljött egy kicsit, kivéve néhányan, nyakkendőben, nehezen kimondható táskanévvel a kézben) lányát a tarlón elkezdi fűzni Miska, a maga ValóVilág stílusában:

- Te Julis!

- Heee?

- Te Julis, akarsz velem dugni a szénakazalban ott mögötted, mondjuk most?

- Jaj, hát Miska, olyan vagy, értem ám én a célzást!

Én Julis vagyok. Nem, nem "arra" vágyom, hanem az egyértelmű dolgokat szeretem és néha még azt is nehezen dolgozom fel. A "hely hangulata olyan, mintha", "itt mindenki a szerepjáték része", "a ruhák mind jelentenek valamit" stb. Nem. Nem látom, nem értem. Tessék nekem légkalapáccsal adni a nyomatékot, mert különben csak az jön át, hogy térkép van az asztalomon, mint régen a töri szertárban. Nem megy ez a szerepjáték vonal, engem a pincérlány semmi extra körítéssel nem fogadott azon kívül, hogy hová óhajtunk leülni. Bár igaz,néhol már ez is extra. Vagy az a szerepe, hogy azt játssza, hogy pincérlány? Ebbe rövid úton nagyon belekeverednék, úgyhogy hagyom is.
Az öltözetek jópofák, de én nem értem mi a sztori, mert senki nem mondta el. Idő pedig épp lett volna rá, mert nem volt teltház, s akkor finoman fogalmaztam. Ha nem megy mindenkinek szájba rágni, hogy mi ez az egész, akkor írjátok le az étlap elejére. Ha nem tetszik, max kihagyom. Szóval ha csinálunk valamit, történjen mán valami...

Kedvességből ettől függetlenül jeles, mosolygás van meg szeretet, meg kezdeti amatőr lépések, mint amikor Munchkinban azt hiszed, hogy a Plutóniumsárkány hármas szinten legyőzhető.

Válogatunk szép csendben az étlapról, jól hangzik minden, tán a friss, házi zöldségropogós-t, mint főételt nem tudom hová tenni, de egye kutya. Haggis ellenben nincs, biztos megfúrták a mocskos angolok a skót nemzeti eledelt, a Brexit óta nagyon elszállt velük a ló. Jó, akkor legyen tradicionális kis kolbászka, "Toad in the Hole" meg puding. Na, az sincs. Válogattam tíz percig, majd a két jelöltből semmi. Javaslom, de tényleg csak a játék kedvéért, hogy az elején a törpe, vagy az óriás, vagy igazából nekem mindegy melyik, de böfögje fel nekem az étlapról választható eledeleket, mert ha tippelős kvízre akarok menni, akkor választok egy random Rózsagyuris játékot.

Végül a cheddar sajtkémleves, zölfűszeres grissinivel, a rozmaringgal ízesített csirkés pie és a ciderben párolt sertés pite lett a menü, mert megtudtuk, pie van dögivel, mi meg nem akartuk, hogy rajtuk maradjon. Még egy apróság a kajákhoz: nem attól lesz finom, hogy rokokó stílusban írjuk le azt, hogy hús meg krumpli. Balzsamos hagymalekvár...Grr... feljött egy kis sárgarépa ettől a túlcicomától.

Kísérőital a Gyömbír, ami hasonló, mint a John Lemon; valakinek volt egy jó ötlete elnevezésre, ami benne van az meg átlagos és drága. Az American Pale Ale sör kiváló volt, sajnos elfelejtettem melyik sörfőzde remeke, de nem Kraken, az mekkora lett volna... A sörhab szép, az íz kellemesen citrusos, kifejezetten lágy.
Amatőr húzásoknál maradva, a Staroprament könyörgöm, felejtsük el örökre, ha a hely azt hirdeti magáról, hogy különleges sörök, akkor ne a cseh Ászok legyen a húzónév a csapon. Angol kaja, angol ipari forradalom és gőz, legalább valami erre utaló ugyan kússzon már fel a sörcsapra is!
A kézműves kínálat, bocsánat Kraft, vagy most épp nem tudom, hogy kell hívni ugyanazt, egészen korrekt, a hölgy szépen elmondta, hogy mik vannak a szégyen cseh világoson kívül.

Húsz perc a várakozás, mert az ételek frissen készülnek, de gondolom ez valamelyik alternatív idősík, mert inkább 35, de a leves jött gyorsan, az igaz.
A cheddar szósz a chips mellé a moziban csíp, ezt mindenki tapasztalhatta már. A cheddar levesek sajnos elvesztik ezt a remek tulajdonságukat a legtöbb helyen, híg furcsasággá válnak, no itt nem.
Remek, fűszeres, forró, pikáns, nem túl sűrű, jó állag. A rászórt, frissnek szánt rukkola kissé bágyadt volt, mint Győzike agysejtjei az elmúlt tizenöt évben, a grissini meg pirítóssá alakult. Nincs ezzel baj, finom volt, csak elsőre furán néz az ember, ha valami hosszúkásat rendel és háromszöges érkezik helyette.
Nagyban ezt azért nem érdemes eljátszani, egy Peugeot 2008-at kérnék full extrásan, hm, Citroen C4 Cactus lett, maradhat? Hát olyan szép sárga, vigye mán el.

Na csapjunk a pie-ba is, az adaggal nem lesz gond, beúszik a képbe a felszolgáló kezében, mint az Executor Vader nagyúrral a fedélzeten, kb. 1:1-es méretarányban stimmel is. A csirkés változat, nos jó is, meg nem is. A tészta egyszerűen remek, kellően zsíros, omlik is, meg puha is. A húsos rész, ami nem annyira eltalált,a rozmaring épp hatost dobott két kockával és a szakács mondta, akkor mehetsz, jó napom van, meg a szabálykönyv is ezt mondja.
A hús alapvetően főtt, tehát nem árt egy jó adag fűszer, hogy legyenek ízek, azoknak a sütős rész alatt nem sok idejük van összeérni. De az angol eredeti meg nem arról híres, hogy magyar szájíz szerint készül, egy mezei házelnök nem is lesz soha a hely vendége, maximum ha Özil elénekli neki a székely himnuszt visszafelé, rabonázás közben.
Na de ha továbbgondoljuk, felrémlik, hogy a klasszikus angol konyha pont olyan, mint a magyar gazdaság: alapjaiban használhatatlan. Igen, a pite alapvetően elég régi angol recept, tehát még Jamie Oliver előtti, azaz bátran mondhatom rá, hogy hiányzik belőle a spiritusz, legalábbis ebben a formájában.
Így én merném feljavítani, mert egy extrém sűrű, épphogy ízes csirkehúsleves sült tésztával a tetején nem lesz a magyar vendégek kedvence, a britek meg mennek a Kaledóniába, mert ott komolyan vették ezt a hülye angol vonalat és árulnak Guinness-t, meg Belhaven-t a száz fajta whisky mellé. Mik vannak...

A sertés eggyel jobban sikerült, ott érezni a cidert is, meg hogy csak meg tud szaladni az a jó fűszerkeverék a mester kezében. A krumplipüré átlagos, rukkolával már találkoztunk korábban a sajtlevesben úszva, pont ugyanolyan, csak egy kis mézédeskés szósszal bolondítva. Nem rossz az összhatás és néha tényleg érzem a whatafeelinget, de aztán jön egy gonosz átok és két körből kimaradok és újra a földön, a fáradt rukkola meg vigyorog rám.

Kellene valami nagy dobás. Bárány? Tudom, jó minőségű bárányt szerezni Magyarországon nagyon nehéz, bégeti minden felkent blogger és szakértő, de engem igazából nem érdekel. Ha ennyi minden, ami angol le, vagy fel sem került az étlapra, akkor tessék valamit virítani. Kevesebb sztori, több kaja és jók leszünk, a dizájn remek.

Nem szoktam árakat írni, nem is fogok, de egy leves, két főétel, két pohár sör, és egy üdítő annyiba került, mint 5-6 db ebédmenü a városban bárhol, elhelyezkedéstől függően. Ez itt így ezért sok. Lehet ez még jobb, de akkor tessék előkapni a játéktáblát, meg a varázspálcát, mert magától nem megy mennybe a hely.  

Megérkezel és érzed, hogy nagyon jó helyen vagy és nem csak azért, mert a szálloda halljában legurítod a fenti kép kvintesszenciáját.
A város a '92-es olimpia óta kifejezetten jó hely, bár előtte nem jártam arra, mert még nem engedtek fel a repülőre egyedül, igazából a buszra is alig, de ez így volt rendjén ebben a korban, abban a korban.
Szóval Barcelona elég menő önmagában is, kaja szempontból pedig legalább annyira, mint Madrid, vagy Róma és nagyon csíptem a helyet, de sokkal tízpontosabb, mint Stockholm, pedig az se kutya.
Ha spanyol étek, akkor mindenkinek két dolog ugrik be, a paella, meg a tapas, a hülyébbeknek a pizza, de ők most nincsenek itt, amúgy meg ez itt nem Spanyolország, csak hasonló; Katalónia.
Ez meg a harmadik, amit esetleg az ember a környékről hall. A tapas az, amikor nem érted, miért csak ekkora előtted a kaja, de nem érdekel miután megkóstoltad, mert ízlik, Katalónia hivatalosan Spanyolország része, de ezt néha mindkét fél szívesen elfelejtené, központja pedig látogatásunk színhelye, Barcelona. A paella a wikipédia szerint klasszikus egytálétel, van benne rizs, fűszerek meg minden, amit hozzáad az ember, eredetileg halak és tengeri herkentyűk voltak a feltét, ma már csirke is szóba jöhet. Jó vaskos, nehéz étel a temérdek olaj miatt.

Egy szimpla hétköznapon a tengerparton napsütés és általános jó hangulat a jellemző, ami nem egyenlő azzal, hogy felszabadultan szakadnak a röhögéstől a helyiek a napi bevándorlós viccen és szórják egymás fejére az eurókötegeket, csak annyit, hogy van egy kis pozitív kisugárzása a levegőnek, meg van benne mosoly, pillanatnyi gondtalanság.
A parton a férfiak legnagyobb örömére a napbarnított fiatal hölgyek majd' fele fürdőruha felső nélkül élvezi az életet, sajnos ez az arány, ha nem is ilyen mértékben, de megvan az over70 kategóriában is, ahol néhányan meg tudnák csinálni a brazil kört saját kebellel.

Ami még szerethető ebben a népségben, az az egyszerűség: azt fejezik ki, amit gondolnak. Ez például egy szobor, mely az olimpiára készült, a sportot és versengést hirdeti, amúgy pedig azóta is megtekinthető:

Elképzeltem ugyanezt Budapesten, ahogy a nyílt tenderen az egyetlen pályázó hatmilliárdból megépülő együttesének központi eleme Fletó gerellyel átdöfött teste. Ezen pózol a vezérkar, a kedves vezető kezében egy stadionmakett, fején Napóleon alakú baseballsapka, László bajszát formázza a horizont, amit dr. Pál kardja döf át egy pengés mozdulattal. Istenem, ha tudnék rajzolni...

Na, de térjünk a lényegre:

Barcelona színes és egyedi, így kóstolható mindenféle, ez nem Split, ahol van hal sütve, meg nem hal főzve és akkor kérlek válassz valamit a csevap mellé a kettő közül. Haladási irányunk az egyszerű, globalizálttól a nagyon helyi, nagyon egyediig tart:

Sarki kisbolt

Mindenhol fellelhetőek városszerte, meglepően jó áron adnak sok-sok jéghideg üdítőt és sört, de a kenyér, a chips és minden egyéb fontos apróság is megtalálható benne. Ahol nincsenek árak kiírva, oda nem érdemes betérni, mert a pénztárnál álló, random számgenerátorként funkcionáló arab fiatalember átver minket pár tíz eurocenttel minden tételnél.
Főként frissítő fronton rakás ismeretlen dolgot tartanak, ebből érdemes kóstolni, de nem úgy, mint én.
Cukornád ízű üdítőt parancsol bárki? Igen, a jó válasz a "kösz nem, soha, így ma sem", de meleg van, akkora felfedezőnek érzed magad, hogy az csak na, az eladó pedig csak kettővel több szót beszél spanyolul mint te, így nem kérdezed meg, hogy ez mi a jó ég, mert úgyis csak annyit mond, hogy vanajrófifti, tehát megveszed.
Amikor megszagolod, tudod, hogy Estrella Damm-ot kellett volna kérni, de nem lehet délben a hatodikat, kell a folyadék, mint Jamie Olivernek az egy csepp olívaolaj minden kaja végére. Szóval lezúdítod az első kortyot a torkodon és akkor érzed, hogy ez valami olyan fertelmesen rossz, amilyet az első barátnőd kétbalkezes mostohaanyja is csak szakácskönyvből tudott volna összeollózni. A folyadék olyan, mint amikor megpróbálnak vízben annyi cukrot feloldani, amennyit nem is lehet és ahhoz hozzáadni egy kis ázott hínár ízt és kész. Atyaég...

Bacoa Barceloneta
Carrer del Judici, 15

Menjünk is tovább, a sétányon hamburgeres hívogat. Beállsz a sorba, a kis cetlin pedig összeválogatod magadnak, hogy mit kérsz, már várakozás közben. Behúz mint az IKEA, mert az alap burger nem drága és jó, de azért kérd egy kicsit jobb húsból, Ternera Ecologica marha, istenem, micsoda gyönyörű megfogalmazás. Aztán egy kis plusz avokádó, csak az íze miatt, a buci legyen extra briós, omlós-puhatésztás, bacont mindig, naná, és akkor fizetéskor mielőtt leadod a kis ikszeidet, hozzácsapsz egy sört. A kezdőár duplázódott, de ezen senki nem szokta törni a fejét, mert kiül a teraszra és pár perc múlva már jön is a gusztusos tál. 
Összességében elég hibátlan, mert bal kéz felé a tenger (a napozó csajok/gyúrós srácok túl messze ahhoz, hogy elvonják a figyelmedet), előtted ez a kis szaftos finomság, méret rendben, buci kiemelkedő és tényleg omlós-puha, hús hiába a jobbik fajta, inkább átlagos. A zöldségek és a szószok viszont újra a nagyon jó kategória, ráadásul kérhetsz mártogatni a krumplihoz ilyen-olyan extrákat, de az asztalon alapból ott figyel egy csípős-fűszeres, meg egy sima paradicsomszósz, plusz az elengedhetetlen ecet és olívaolaj. A saláta köret ugyan feláras volt, de friss, ropogós, így megvan a négyes kajára, hangulatra öt.

La Fabricia Empanadas
Plaça de la Llana, 15

Még a globális vonalon vagyunk, mert az empanada dél-amerikai, azon belül is talán az argentinok nagy kedvence Maradona és Messi után, vagy inkább közben. Nem kell a dolgokat túlgondolni: töltött tészta. Fornetti megvan? Na, azt kéne elfelejteni és erre cserélni. A tészta vajas, vagy ha valaki jobban szereti, akkor sertészsíros, a töltelék pedig bármi lehet. Na nem úgy,mint a fent említett franchise esetében, hogy másodosztályú állott dolgok fűszerrel feljavítva, hanem úgy, hogy: pikáns tonhalas. Vagy spenótos-tejszínes. Rokfortos-mozzarellás-sonkás. Van hat nagy kategória (sajtos, csirkés, vega, marha, zöldséges, halas alapú) és azon belül lehet válogatni a bármi közül. Forrón, frissen. Ha többet veszel, olcsóbb, de hamarabb leszel függő és dagadt. De ugyan kit érdekel? Ahogy szétfolyik a szádban a gőzölgő tészta közül előbuggyanó olvadt rokfort és a füstölt sonkadarabok, az egyszerűen pompás.

Picnic
Carrer del Comerc 1

Kötelező elem, mint felemás korláton a leugrás. 
Elsőre fura, hogy Barcelona egyik legjobb (a megfizethető kategóriában dolgozunk) helyét egy ausztrál viszi, japán séffel, de aztán minden a helyére kerül. A frissítő limonádé már nem a régi, mert kissé ízetlen, de a befőttes üveges kiszerelés rengeteg gyümölccsel, köztük friss eperrel azért még mindig jól fest, mint Picasso hatvan fölött.
A hely tapasban utazik, de azt a megszokottaktól eltérő kínálattal teszi, ami roppant üdítő és a színvonal pedig étel fronton meglehetősen magas. A keleti hatás érezhető a letisztult, egymásra épülő, nem túlbuherált ízeken.

Halas taco ítt lentebb, a lime, az avokádó és a sült tengeri hal tökéletes elegye a kis tésztadarabkán.

Polip fent, a kis tapadókorongjaival, paprikás olívaolajban. Elsőre bizarr a látványa, de nem nézni kell, hanem enni, nehéz abbahagyni az első falat után.
Ez az a fogás, amit a belvárosi helyi tapasos biztosan nem így készít el, a zöldségek ilyen mennyiségben kimaradnának, egyél hozzá krumplit vagy kenyeret.
Octopus doki friss, mint a hétköznapi polgármester angol nyelvvizsgája, fehér hússal, nem gumis, nincs fel-le rugózás a szádban, grillezett, enyhén fűszeres zöldségek, forrón, vaslapon. A többi felesleges lenne, így nincs is többi.
Zárásnak sajttorta, erdei gyümölcs mártással. Mindenki evett már sajttortát. Ilyet ellenben kevesen. A vajas, daráltkekszes "döngölt" alap a torta alján olyan sűrű, hogy megáll benne a villa, az azt követő töltelék lágy és krémes, édes, de nem túlzó, nem műanyag az állaga, sőt, még egy falat kell, meg még egy, néha a gyümölcsökbe tunkolva, a maradék porcukrot pedig újjal lehet szájba segíteni. Wow.

Bubo
Carrer de les Caputxes 10

Sütik komoly mennyiségben és vérlázítóan gusztusos formában. Macaron, süteményfalatok, teljes szeletek, saját készítésű táblás csokoládék, bonbonok. Édességmániásoknak kötelező.
Apró kis műalkotások sorakoznak a naponta többször tisztogatott hatalmas vitrinben, és mint a legdrágább ékszereket, úgy veszik ki az eladók a kiválasztott jószágot a hűtött kalitkából. Felpróbálni nem lehet őket és lánykérésnél is érdemes lenne azt az arcot fotózni, amikor a dobozban ez lapul a Nizam-gyémént helyett, de nem is ez a funkciójuk. Itt is igaz, hogy ami ennyire jól néz ki, az nem lehet ugyanilyen finom, de minőségi probléma nincs egy szál se. Már-már hajlik a molekuláris gasztronómia irányába egy-két darab, ahogy a fehércsoki táblácska ráhajlik a dupla, különböző feketecsokiból készített krémre. A kiszolgálók nagyon segítőkészen magyaráznak bármely termékről, néhol az angol elakad, mint vagyonosodási vizsgálat az egyszeri politikussal szemben, de oda se neki, a szándék a lényeg.  Ha valaki reggelizni óhajt, van péksüti is, de nem ez az igazán vonzó vonal.

El Xampanyet
Carrer de Montcada 22

Igen, ez már nagyon helyi, valódi barcelonai tapasok a kínálatban, az étlap katalán, nyitás előtt már kígyózó sorok. Egyszerű, csinicsempés hely, már-már sehogysem kinéző, de durván ízletes falatok.
Manchego sajt, (Enciklopdiából a felütés: "A valódi manchego sajt alapja a manchego juh, egy robusztus, a kopár legelőkön és nagyon nagy szárazságban is megélő fajta tiszta teje." A manchego alapvetően keményebb, kifejezetten ízes sajt, amihez egy pohár cava - habzóbor egyszerűen tökéletes) szardella, lazac, estrella, cava. Anyám mondta, a gyereknek is elég két fakocka, azzal van a legjobban el, az egyszeri "azt hiszem, hogy én vagyok a spanyol viasz erőlködéssel történő megalkotója" gourmandokat is ide hordanám, egyél kérlek felfuvalkodott barátom egyszerűt, de finomat, egyszer az életedben.
 A ház fehérbora is kihagyhatatlan, nem azért, mert ez az évszázad cuveé-je, hanem mert minden ételhez remekül passzol. Elsőre kicsit édeskés, de aztán kellemesen szárazba hajló, végtelenül puritán bor.
A szardella magában is jó, de az olívás-paradicsomszószos kenyérrel még jobb.
A pincér mindent rád tukmál, de úgy, hogy akarod, hogy jöjjön és kínáljon, a bort/pezsgőt szinte kérdés nélkül tölti újra és te bizony nem ellenkezel. A pultnál, a lábadon, az asztalodnál, az utcán, mindenütt állnak fél órával a nyitás után és a szervezett káosz kitart egész este. Egyszerűen zseniális, mint maga a város.

Előző posztomban már érintettem a témát, hogy a jelenleg egyik legnépszerűbb ajánlóoldal, a Tripadvisor esetében akadnak mellélövések, most ezt Budapestre vetítve nézzük végig, lesznek helyek, amik érthetetlenül jó értékelést kaptak, kiváló kommentek a vendégektől és szerencsére olyan egységek is, amik a megérdemelt rangot nyerték el. Az olvasottság kedvéért öt, azaz öt (5) helyet választottam, de csak azért, hogy az lehessen a bejegyzés címe, hogy "NÉGY mellélövés a Tripadvisor ajánlóban és EGY jó besorolás, amiket MINDENKÉPP látnod kell". Mivel ez hosszú és hatásvadász, mégsem ez lesz a címe.

Az alapvető problémák a vendégértékelésekkel:

• a fogyasztók árérzékenyek. Ez megszokott és helyénvaló, de az ár/érték arányt nagyon sokan csak egy bizonyos értékszintig vizsgálják objektíven. A középkategória felett az érték (a szép tálalás, a valóban minőségi alapanyag, stb.) egyre jobban háttérbe szorul az ár mögött és így nem a valós kép köszön vissza;
• a vásárlók néha megsértődnek. Ha rossz a kiszolgálás, akkor már a helyszín sem jó, az étel meg egyenesen förtelmes, noha ez az esetek nagy többségében nem igaz, de ha  a vendégre rájön az öt perc, semmi nem állíthatja meg a szarcunamit;
• a legtöbb véleményező - érthető módon - egyszeri élményre alapoz. Ez ugyan csak kis mértékben, de szintén torzítja a képet

A nagy igazságok után lássunk néhány szakértői hozzászólást melegítésnek, Várhidi Péter és Zombori kolléga szerelemgyereke is nyilatkozhatna ennyi erővel, akit Bognár Gyuri fogadott örökbe.

Néhány random komment igazi szakértőktől

Costa Coffe

Egy kis pihenőre, levelek átnézésére, jó kávéra, pár falatra kiváló hely, gyors és ingyenes wifi, nagyon kedves személyzet, kissé magas árak, tágas és világos tér mindenütt. Oázis a nagyvárosban.

"Oázis"? Neked a gyerekszobád szálcsiszolt alumíniumból volt? Ha valami nem hangulatos, akkor az a standard franchise. "Ingyen wifi". Az azért Budapesten legalább olyan ritka, mint a szaró galamb az ereszen. "Jó kávé". Itt abba is hagynám, ha nem jönne a "kissé magas árak". Ennyi pénzt kidobni erre a célra nem kissé drága, hanem szimpla butaság. Előbb öntök kefirt közmegbotránkoztatóan politikusra és szórom be az államkasszába a büntit, az is rendbe teszi a vérnyomást. 

Szlovák Étterem

Mindennel nagyon elégedett voltam.A kiszolgálás, az étel mennyisége és minősége hibátlan volt és mindez földi halandóhoz méltó árakon. Hangulatos kiülős boxok és hozzá illő kézműves és csapolt cseh sörök... Nem tudom tovább ragozni. Én biztosan ajánlani fogom a helyet mindenkinek és visszatérek még. (Külön pozitívumok voltak a pincér ajánlatai az ételekkel kapcsolatban)

Aha. A Szlovákban 15 éve is egyetlen étel volt ehető, a sztapacska, vagy a becsempészett szendvics. A sztrapi mondjuk igen jó volt és hatalmas, mára azonban égett szalonna figyel a szottyos galuskán, tejföl-juhtúró minőségét hagyjuk. Ételek zsírosak, olajat '87 óta ugyanazt használják, levesek sósak-semmilyenek. A berendezés válság 90-es évek, a belső szag mindent visz. A kinti kiülős boxok olyan hangulatosak, mint egy esküvő a strandbüfében, de ez nem csak a hely hibája, a Bihari János utca nem az a környék, amit szívesen nézegetsz. A sörkínálat valóban megújult, az előrelépés, a kiszolgálás általában figyelmes és mosolygós. Emberünk a legpozitívabban élő pesti, én csak irigyelni tudom.

Fricska

Barátnőmmel látogattunk el a Fricskába, hogy egy romantikus estét töltsünk ott. Véleményem szerint a pincér túlságosan rámenős volt, azt akarta, hogy mindent kipróbáljunk. Picit sürgetett is a választás miatt, holott mi megakartuk gondolni mit is együnk. 3500.- Ft alatt nem lehet főételt enni, az adagok kevesek.

Én se örülnék, ha a pincér ilyen szinten szólna bele a hálószobai magánéletembe. De viccet félre, ha már leírod, hogy romantikus vacsora, akkor megnézed hová visz a randi, nem, hiszen felkészült lovag vagy. 
Akkor pedig feltűnik, hogy minek mi az ára, nem? És az önmagában vajon miért probléma, hogy "3500 Ft alatt nem lehet főételt enni" Hm. A piacon sehol nem lehet kék almát kapni. Ha jobban belegondolok, egy csomó bosszantó dolog van a világban...

És végül, ha randira mész, nem az árlistát nézed, nem? Ha mégis, akkor egyrészt nem tárod a világ elé, hanem eltitkolod, mint oviban a kis balesetet a piszoárnál, mert az asszony elsüllyed szégyenében, másrészt nem adsz 3-ast csak azért, mert neked drága a hely, nem? 

És akkor jöjjenek a furcsaságok:

Étterem kategória

31. helyezett a 2328-ból: Szimpla Kert

A Szimpla Háztájinak köszönhető a kiváló helyezés, hiszen a kocsma az nem étterem, de valahogy a Szimpla Kert elnevezés is idekeveredett. Micsoda meglepetés. Mondjuk a helyszín azonos, de attól még van egy kis marketingszag a történetben 2 in 1 meg hasonlók, nehogy már Budapest legtúlfuttatottabb romkocsmája ne kapjon egy kis hírverést a töltött paprika mellé. A kezdeményezés nagyon jó, a piac minőségi, a menü remek, de ez Budapesten nagyon sok helyről elmondható ma már szerencsére. Ez itt kizárólag a reklám helye, annak viszont kiváló. A Szimpa megetet ebédidőben, de vicc az étterem kategóriában indítani ÉS ilyen magasságokba feltornászni. Vigye a romkocsma első helyet, meg a leginnovatívabb szórakozóhely, mindent aláírok, de ezt nehezen emésztem.

56. helyezett a 2328-ból: Trófea Grill

Olyan, mint Gera gólja az Európa-bajnokság különböző szépségversenyein. Oké volt, meg zseniális, de azért nem úgy van. A Trófeában még ma is viszonylag jó áron lehet roppant nagy tömegben irtó sokat zabálni. Ha ettől lesz valaki Budapest 56. legjobb étterme, akkor mindenki húzzon vissza a balettba ugrálni. Az étlap alapjai tíz éve változatlanok, a felhasznált alapanyagok még mindig korrektek, de folyamatosan csökken a színvonaluk, az italkínálat 2016-ra inkább vicc, mint bármi más, a - ha jól emlékszem - Szalon sör lassan a talpiban sem állná meg a helyét. A Trófea egy remek kezdeményezés mennyiségi evőknek és azoknak, akik ebből kívánnak megélni. A rendszer jó, a pincérek nagy része használható, a maradék viszont akkora tahó, ami csak ilyen nagyüzemben juthat szóhoz, egy magára valamit is adó étteremben a küszöböt nem lépnék át.

Bárok és kocsmák kategória

8. helyezett: Instant
   
   A romkocsmák, a kerthelységek, a művész-beszívottan elmékedős színes és hangos helyek mekkájában, azaz Budapesten a turistáknak fenntartott, tömeges heringesedést éjfél után minden nap konstans előidéző, túlárazott és átlagosan középszar szórakozóhely a nyolcadik. 
   Bravó, kedves angol fiatalok (jelenleg 390 komment), pontozzatok serényen, meglehet az első hely is!
   Nincs baj az Instanttal, ha 20 éves brit vagy. Neked olcsó, van egy rakás tánctér, meg magyar csajok. Különböző stílusú zenék, több pult, sok magyar lány. De ettől ez nem egy jó kocsma, főleg nem bár, vagy egy hangulatos szórakozóhely. Megtévesztő is, meg csalódást keltő is annak, aki csak rábök és nekiindul.

Cukrászda kategória

7. helyezett: Cserpes Tejivó

Nyilván. Olyan művészien tekeredik a tucatkakaóscsiga, hogy többeket megihletett. Amikor az előző vendég már nem tudja hová tenni a tálcáját és óvatosan szétkeni a tojáskrémet mindenen, ahogy próbálja leszenvedni a maradékokat a szűk helyre, majd te beletenyerelsz, még kezedben a langyos banánturmixoddal, mert már nincs kedved a tömegben ülni, így inkább állsz, és ekkor látod meg a gasztronómia csúcsát, a habos kakaót.
A Cserpes egy igényes büfé, nem cukrászda. Ha cukrászdához soroljuk, akkor meg nem hetedik. 

Ez itt max. pékárú, abból is a közepes:

Ez sütemény, de ilyet a Cserpes nem árul

Aki jó helyen van

Nagyi Palacsintázója, 1596. helyezett

A város szennye, a mi kínai büfénk, a szemét valódi értelme. Ha van hely, amit egy hosszú, napokig tartó, áldozati bárányok hadát felvonultató szertartás keretében felégetnék, napalmmal formáznék és utána sóznám, akkor az az összes Nagyi Palacsintázója. Húsz év lemaradás, jó magasra emelt fő, csattanó mikró ajtó, tegnapi krumpli, fokhagymapor. Esküszöm jobban örülnék, ha lopná a pénzt a tulaj, mint hogy ebből keresi a betevőt. De mi még ezt is eltartjuk.

Felvezetem

Kedves vidéki ismerőseink olaszba' készültek idén, nálunk pedig svéd' a cél (elnézést mindenkitől), így nem maradhat el a gasztro beszámoló sem.