Megérkezel és érzed, hogy nagyon jó helyen vagy és nem csak azért, mert a szálloda halljában legurítod a fenti kép kvintesszenciáját.
A város a '92-es olimpia óta kifejezetten jó hely, bár előtte nem jártam arra, mert még nem engedtek fel a repülőre egyedül, igazából a buszra is alig, de ez így volt rendjén ebben a korban, abban a korban.
Szóval Barcelona elég menő önmagában is, kaja szempontból pedig legalább annyira, mint Madrid, vagy Róma és nagyon csíptem a helyet, de sokkal tízpontosabb, mint Stockholm, pedig az se kutya.
Ha spanyol étek, akkor mindenkinek két dolog ugrik be, a paella, meg a tapas, a hülyébbeknek a pizza, de ők most nincsenek itt, amúgy meg ez itt nem Spanyolország, csak hasonló; Katalónia.
Ez meg a harmadik, amit esetleg az ember a környékről hall. A tapas az, amikor nem érted, miért csak ekkora előtted a kaja, de nem érdekel miután megkóstoltad, mert ízlik, Katalónia hivatalosan Spanyolország része, de ezt néha mindkét fél szívesen elfelejtené, központja pedig látogatásunk színhelye, Barcelona. A paella a wikipédia szerint klasszikus egytálétel, van benne rizs, fűszerek meg minden, amit hozzáad az ember, eredetileg halak és tengeri herkentyűk voltak a feltét, ma már csirke is szóba jöhet. Jó vaskos, nehéz étel a temérdek olaj miatt.

Egy szimpla hétköznapon a tengerparton napsütés és általános jó hangulat a jellemző, ami nem egyenlő azzal, hogy felszabadultan szakadnak a röhögéstől a helyiek a napi bevándorlós viccen és szórják egymás fejére az eurókötegeket, csak annyit, hogy van egy kis pozitív kisugárzása a levegőnek, meg van benne mosoly, pillanatnyi gondtalanság.
A parton a férfiak legnagyobb örömére a napbarnított fiatal hölgyek majd' fele fürdőruha felső nélkül élvezi az életet, sajnos ez az arány, ha nem is ilyen mértékben, de megvan az over70 kategóriában is, ahol néhányan meg tudnák csinálni a brazil kört saját kebellel.

Ami még szerethető ebben a népségben, az az egyszerűség: azt fejezik ki, amit gondolnak. Ez például egy szobor, mely az olimpiára készült, a sportot és versengést hirdeti, amúgy pedig azóta is megtekinthető:

Elképzeltem ugyanezt Budapesten, ahogy a nyílt tenderen az egyetlen pályázó hatmilliárdból megépülő együttesének központi eleme Fletó gerellyel átdöfött teste. Ezen pózol a vezérkar, a kedves vezető kezében egy stadionmakett, fején Napóleon alakú baseballsapka, László bajszát formázza a horizont, amit dr. Pál kardja döf át egy pengés mozdulattal. Istenem, ha tudnék rajzolni...

Na, de térjünk a lényegre:

Barcelona színes és egyedi, így kóstolható mindenféle, ez nem Split, ahol van hal sütve, meg nem hal főzve és akkor kérlek válassz valamit a csevap mellé a kettő közül. Haladási irányunk az egyszerű, globalizálttól a nagyon helyi, nagyon egyediig tart:

Sarki kisbolt

Mindenhol fellelhetőek városszerte, meglepően jó áron adnak sok-sok jéghideg üdítőt és sört, de a kenyér, a chips és minden egyéb fontos apróság is megtalálható benne. Ahol nincsenek árak kiírva, oda nem érdemes betérni, mert a pénztárnál álló, random számgenerátorként funkcionáló arab fiatalember átver minket pár tíz eurocenttel minden tételnél.
Főként frissítő fronton rakás ismeretlen dolgot tartanak, ebből érdemes kóstolni, de nem úgy, mint én.
Cukornád ízű üdítőt parancsol bárki? Igen, a jó válasz a "kösz nem, soha, így ma sem", de meleg van, akkora felfedezőnek érzed magad, hogy az csak na, az eladó pedig csak kettővel több szót beszél spanyolul mint te, így nem kérdezed meg, hogy ez mi a jó ég, mert úgyis csak annyit mond, hogy vanajrófifti, tehát megveszed.
Amikor megszagolod, tudod, hogy Estrella Damm-ot kellett volna kérni, de nem lehet délben a hatodikat, kell a folyadék, mint Jamie Olivernek az egy csepp olívaolaj minden kaja végére. Szóval lezúdítod az első kortyot a torkodon és akkor érzed, hogy ez valami olyan fertelmesen rossz, amilyet az első barátnőd kétbalkezes mostohaanyja is csak szakácskönyvből tudott volna összeollózni. A folyadék olyan, mint amikor megpróbálnak vízben annyi cukrot feloldani, amennyit nem is lehet és ahhoz hozzáadni egy kis ázott hínár ízt és kész. Atyaég...

Bacoa Barceloneta
Carrer del Judici, 15

Menjünk is tovább, a sétányon hamburgeres hívogat. Beállsz a sorba, a kis cetlin pedig összeválogatod magadnak, hogy mit kérsz, már várakozás közben. Behúz mint az IKEA, mert az alap burger nem drága és jó, de azért kérd egy kicsit jobb húsból, Ternera Ecologica marha, istenem, micsoda gyönyörű megfogalmazás. Aztán egy kis plusz avokádó, csak az íze miatt, a buci legyen extra briós, omlós-puhatésztás, bacont mindig, naná, és akkor fizetéskor mielőtt leadod a kis ikszeidet, hozzácsapsz egy sört. A kezdőár duplázódott, de ezen senki nem szokta törni a fejét, mert kiül a teraszra és pár perc múlva már jön is a gusztusos tál. 
Összességében elég hibátlan, mert bal kéz felé a tenger (a napozó csajok/gyúrós srácok túl messze ahhoz, hogy elvonják a figyelmedet), előtted ez a kis szaftos finomság, méret rendben, buci kiemelkedő és tényleg omlós-puha, hús hiába a jobbik fajta, inkább átlagos. A zöldségek és a szószok viszont újra a nagyon jó kategória, ráadásul kérhetsz mártogatni a krumplihoz ilyen-olyan extrákat, de az asztalon alapból ott figyel egy csípős-fűszeres, meg egy sima paradicsomszósz, plusz az elengedhetetlen ecet és olívaolaj. A saláta köret ugyan feláras volt, de friss, ropogós, így megvan a négyes kajára, hangulatra öt.

La Fabricia Empanadas
Plaça de la Llana, 15

Még a globális vonalon vagyunk, mert az empanada dél-amerikai, azon belül is talán az argentinok nagy kedvence Maradona és Messi után, vagy inkább közben. Nem kell a dolgokat túlgondolni: töltött tészta. Fornetti megvan? Na, azt kéne elfelejteni és erre cserélni. A tészta vajas, vagy ha valaki jobban szereti, akkor sertészsíros, a töltelék pedig bármi lehet. Na nem úgy,mint a fent említett franchise esetében, hogy másodosztályú állott dolgok fűszerrel feljavítva, hanem úgy, hogy: pikáns tonhalas. Vagy spenótos-tejszínes. Rokfortos-mozzarellás-sonkás. Van hat nagy kategória (sajtos, csirkés, vega, marha, zöldséges, halas alapú) és azon belül lehet válogatni a bármi közül. Forrón, frissen. Ha többet veszel, olcsóbb, de hamarabb leszel függő és dagadt. De ugyan kit érdekel? Ahogy szétfolyik a szádban a gőzölgő tészta közül előbuggyanó olvadt rokfort és a füstölt sonkadarabok, az egyszerűen pompás.

Picnic
Carrer del Comerc 1

Kötelező elem, mint felemás korláton a leugrás. 
Elsőre fura, hogy Barcelona egyik legjobb (a megfizethető kategóriában dolgozunk) helyét egy ausztrál viszi, japán séffel, de aztán minden a helyére kerül. A frissítő limonádé már nem a régi, mert kissé ízetlen, de a befőttes üveges kiszerelés rengeteg gyümölccsel, köztük friss eperrel azért még mindig jól fest, mint Picasso hatvan fölött.
A hely tapasban utazik, de azt a megszokottaktól eltérő kínálattal teszi, ami roppant üdítő és a színvonal pedig étel fronton meglehetősen magas. A keleti hatás érezhető a letisztult, egymásra épülő, nem túlbuherált ízeken.

Halas taco ítt lentebb, a lime, az avokádó és a sült tengeri hal tökéletes elegye a kis tésztadarabkán.

Polip fent, a kis tapadókorongjaival, paprikás olívaolajban. Elsőre bizarr a látványa, de nem nézni kell, hanem enni, nehéz abbahagyni az első falat után.
Ez az a fogás, amit a belvárosi helyi tapasos biztosan nem így készít el, a zöldségek ilyen mennyiségben kimaradnának, egyél hozzá krumplit vagy kenyeret.
Octopus doki friss, mint a hétköznapi polgármester angol nyelvvizsgája, fehér hússal, nem gumis, nincs fel-le rugózás a szádban, grillezett, enyhén fűszeres zöldségek, forrón, vaslapon. A többi felesleges lenne, így nincs is többi.
Zárásnak sajttorta, erdei gyümölcs mártással. Mindenki evett már sajttortát. Ilyet ellenben kevesen. A vajas, daráltkekszes "döngölt" alap a torta alján olyan sűrű, hogy megáll benne a villa, az azt követő töltelék lágy és krémes, édes, de nem túlzó, nem műanyag az állaga, sőt, még egy falat kell, meg még egy, néha a gyümölcsökbe tunkolva, a maradék porcukrot pedig újjal lehet szájba segíteni. Wow.

Bubo
Carrer de les Caputxes 10

Sütik komoly mennyiségben és vérlázítóan gusztusos formában. Macaron, süteményfalatok, teljes szeletek, saját készítésű táblás csokoládék, bonbonok. Édességmániásoknak kötelező.
Apró kis műalkotások sorakoznak a naponta többször tisztogatott hatalmas vitrinben, és mint a legdrágább ékszereket, úgy veszik ki az eladók a kiválasztott jószágot a hűtött kalitkából. Felpróbálni nem lehet őket és lánykérésnél is érdemes lenne azt az arcot fotózni, amikor a dobozban ez lapul a Nizam-gyémént helyett, de nem is ez a funkciójuk. Itt is igaz, hogy ami ennyire jól néz ki, az nem lehet ugyanilyen finom, de minőségi probléma nincs egy szál se. Már-már hajlik a molekuláris gasztronómia irányába egy-két darab, ahogy a fehércsoki táblácska ráhajlik a dupla, különböző feketecsokiból készített krémre. A kiszolgálók nagyon segítőkészen magyaráznak bármely termékről, néhol az angol elakad, mint vagyonosodási vizsgálat az egyszeri politikussal szemben, de oda se neki, a szándék a lényeg.  Ha valaki reggelizni óhajt, van péksüti is, de nem ez az igazán vonzó vonal.

El Xampanyet
Carrer de Montcada 22

Igen, ez már nagyon helyi, valódi barcelonai tapasok a kínálatban, az étlap katalán, nyitás előtt már kígyózó sorok. Egyszerű, csinicsempés hely, már-már sehogysem kinéző, de durván ízletes falatok.
Manchego sajt, (Enciklopdiából a felütés: "A valódi manchego sajt alapja a manchego juh, egy robusztus, a kopár legelőkön és nagyon nagy szárazságban is megélő fajta tiszta teje." A manchego alapvetően keményebb, kifejezetten ízes sajt, amihez egy pohár cava - habzóbor egyszerűen tökéletes) szardella, lazac, estrella, cava. Anyám mondta, a gyereknek is elég két fakocka, azzal van a legjobban el, az egyszeri "azt hiszem, hogy én vagyok a spanyol viasz erőlködéssel történő megalkotója" gourmandokat is ide hordanám, egyél kérlek felfuvalkodott barátom egyszerűt, de finomat, egyszer az életedben.
 A ház fehérbora is kihagyhatatlan, nem azért, mert ez az évszázad cuveé-je, hanem mert minden ételhez remekül passzol. Elsőre kicsit édeskés, de aztán kellemesen szárazba hajló, végtelenül puritán bor.
A szardella magában is jó, de az olívás-paradicsomszószos kenyérrel még jobb.
A pincér mindent rád tukmál, de úgy, hogy akarod, hogy jöjjön és kínáljon, a bort/pezsgőt szinte kérdés nélkül tölti újra és te bizony nem ellenkezel. A pultnál, a lábadon, az asztalodnál, az utcán, mindenütt állnak fél órával a nyitás után és a szervezett káosz kitart egész este. Egyszerűen zseniális, mint maga a város.