A Kazinczy utca a budapesti (ami egyben a teljes magyar is...) új hullámos éjszakai élet és romkocsma forradalom szülőhelye, jórészt a Szimpla miatt. A Rákóczitól indulva az első harmada az utcának arról szól, amit a kultikus rom anno elindított: érdekes, hamisítatlan, hangulatos, kicsit szakadt, de azért fenszi. Természetesen mivel valamiből élni is kell, ezért általában középdrága is. (A Szimpla pár terméke inkább nagyon.)
Ebbe a sorba szeretne illeszkedni a Karaván, ami a streetfoodosok gyűjtőhelyének, sőt fellegvárának lett kikiáltva nyitásakor; hozz valami eredetit, állj be a foodtruck-kal a foghíjtelekre, mások is ezt teszik. Az udvarban eléri majd a kedves vendég mindazt, ami a nagybetűs magyar streetfod színe-java, költség és zárcsökkentés, szinergia (ilyen ügyi minisztérium még nincs, figyelem, piaci rés!) az eladói oldalon, gyerünk, árulásra fel!
Lássuk, mi sült ki ebből a malaczsíron kívül két év alatt.
Első benyomás egy rövid séta után
Hat-hét bódéban egy nagyra nőtt parkolóban szinte mindenki azt árulja, hogy:
1) Fogunk egy valamilyen igen egyedi házi (esetleg Metro, Aro) tésztából készült pitát/kiflit/bucit/pirogot/zsömlét/pizzatésztát. Megfőzzük, megsütjük, észrevétlenül mikróban átmelegítjük.
2) Jól megtöltjük sült HÚSSAL, vagy pikáns hússal, vagy szószos hússsal, főtt káposztás hússal, vagy vágohidi törmelékkel (azaz részben hússal) és papírtálcán, közepesen gusztusosan tálaljuk.
Így viszont ez nem egy új gasztro udvar, hanem egy kicsit fáradt gyűjtőhely a már kipróbált márkáknak (Zing, Paneer, Kolbice) kockázat nélkül, és azoknak, akik máshol nem tudnak megélni, mert nem elég jók. Nekik kellenek a húzónevek, hogy a lepattanóból megéljenek (Mangalica és Társai, Álolasz Pizza, jellegtelen, nevét sem tudom fagyis).
Végül, de nem utolsó sorban itt vannak azok, akik elhitték, hogy az udvar arról szól, ami meg lett hirdetve anno. (Nyakleves -jézusom, ez a név-, és a nagyon eredeti The Street Buffet, plusz Vespresso).
A streetfood valóban világszerte erre az alapra épül: buci+hús+zöldség/szósz és ennek ezer változata.
Ezzel nincs baj, legyen gyors, legyen kalória, legyen figyelemfelkeltő, legyen eladható.
Itt ellenben egy mesterségesen teremtett környezetet látunk, ahol az kéne, hogy legyen a cél, hogy minél több mindent ki lehessen próbálni anélkül, hogy bejárunk négy kerületet.
Ehelyett ettem kolbászt, gyere darling, kóstoljunk utána oldalast, majd öblítsük hamburgerrel, miért hagytál a hot-dogodból? Csavard bele a húsos pirogba, jó lesz később. Kicsit olyan az udvar, mintha a jelenkori médiapiacról mintázták volna, látszólag sokszínű.
Ennél jóval egyedibbé lehetne tenni a Karavánt, de mindenki fél egy olyan kínálattól, ahol nem lehet biztosra menni azzal, hogy "az angol hülye részeg legkésőbb kilencre éhes lesz, adjunk neki jó pénzért valami zaftosat".
Hiányoznak az igazi édességek, a hús részleg ahogy mondtam, kicsit egysíkú, nincsenek gyümölcsök és nincs az egészségmániás trendeknek sem egy saját sarok, pedig ez itt a 21. század, skacok.
Lehetne frissen préselt szabolcsi almalé körtepálinkával turbózva, rostos házi szörp az elengedhetetlen menta-citromfű díszítéssel, mangalica hurka, zsíros kenyér újragondolva to go, vegán székelykáposzta nyersen és hidegen, rozé kacsa tökpürében, kislábasban, bármi, csak nem ez az enyhe izzadtságszag.
A hangulat ennek ellenére nem rossz, napközben, napsütésben még akár vonzó is.
BÓDÉK
A Streetfood-életforma egyik alapja a jópofa, de legalábbis feltűnő megjelenés, ütős autó, bicikli, moped, csillagromboló, jó színek, vonzó, bohókás hangulat, pörgés, különleges fűszer, jól eltalált nevek. Hiszen fel kell hívni a vásárló figyelmét az utca túloldaláról is és ha odatalált, akkor nem szabad elengedni, mert az illat, a látvány, a nevek megbabonázzák és vége van.
Ide ehelyett a nagy magyar valóságba' meg mindenki idehordta a maradékát, hiszen ha már bent van az udvarban a jónép, csak nem fordul ki. Briliáns csapda.
Az amúgy tehetős Zing egy olyan alukazettában árulja a szaftosat, hogy a feláras angus adja a másikat. Biztos van légkondi bent, vagy a csonton párolt hús új értelmet nyer nyaranta.
Nem vonzó, csak profi. Már a kinézet, a felhasznált anyag, az ugye az építkezésről kimentett konténer. Lángos Másképp esetében ugyanez pepitában:nagy rozsdamentes acélpult, hogy nehogy a lángossütők hangulata egy pillanatra is visszatérjen és lásson olyat is a kedves turiszt.
A Mangalica és Társa, a hajdanvolt elit hentes, kurva jó szendvicsekkel és nyálcsorgatós húskínálattal a Móriczon mára odajutott, hogy azt hiszi, hogy a szakadtkoszos az az új vintage. Egyszerűen lehangoló. A dekorra legalább költöttetek volna el tízezret, szólnak, eskü adok, mert rajongójuk voltam.
Fröccsöntött sonka és agyagmalac? Kínain voltatok ebédelni és rátok sózták, vagy már nekik sem kellett? Keresztbekasul zsinórok, papírtálcával kitakart kínálat, remélem az állatorvosi lovat is levágták, mert tuti erre járt.
Ha ehhez hozzáadjuk a kínálatot és a pultban lévő, mély depresszióban szenvedő alkalmatant, rögtön elmegy a kedved a tépett sertéstől.
Akinél a kinézettel nem lenne baj, az a pizzás Mamma, egészen jó a külcsín, a belbecsről mindjárt lejjebb, de sajnos itt is meghasonlott a tulaj: az étlap olasz. Egy magyar kukk sincs rajta. A fényképek alapján pedig előbb mennék a mekibe, ők abban legalább elég profik, olaszos barátaink nem annyira, mutatom:
Az első képen egy igényes zacskós tésztát látunk pohárban, díszítve, a másodikon az indokolatlan parmezánhasználat elfedi a szar minőségű sonkát, de nem eléggé, a harmadik képen pizzatésztára öntöttünk csokit, a negyediken a vegán kutyám ráhányt a sonka alapra és végül amikor megláttam, a kezemből ráborult a sajt, az ötödik nagyon korrekt, a hatodik egy átlagosan randa pizza.
No de vissza az olasz nyelvre: aki járt már a Café GianMarióban, az tudja, hogy ha emögött van tartalom is, akkor az a város egyik legjobb étkezdéjét is szülheti. De ott Mario valóban olasz, olyannyira, hogy töri a magyart és ismeri a pizzatészta receptjét, amit elém tesz, attól meg el vagyuk ragadtatva. Itt amikor megkérdi a hölgy, hogy mitparancsolazur (a vége végül is olasz...), majd maga mellé süvít, hogy Róza lesz egy Margharitaaa, akkor tudom, hogy nem a Velencei kalmár felesége reszeli a parmezánt.
De így is oké, legyen olaszos hangulat, majd bumm, a semmiből előtörve bebüntet egy lázárjánosi egó méretű "Puskás Hungary" zászló a kunyhó elején.
Mi van? Öcsi játszott a Lazioban, csak nem emlékszem rá? Vagy kb. stimmeltek a színek és ez volt akciós a foci Eb alatt?
A Vespresso jópofa, végre 1,5 nm-en megvalósul az eredeti elképzelés, ez kicsit javít az "olaszok" értékelésén is, merthogy hozzájuk tartozik, jön is szépen a lenti sárga slagon a víz a kávégépnek.
A Paneer bodegája egészen jól fest, az OSB-lap a magyar ember számára sajnos egyszerűen nélkülözhetetlen, ők sem restellik felhasználni, ez azért fáj, mint vindallo csirke után a másnapi újságolvasás ülve.
Üde színfolt: egészen igényes a The Street Food standja, ők legalább vették a fáradtságot és szépen kifestették és feldíszítették a helyüket- Van rendes cégér, dekorfalak, jó színhasználat. Nem kell sok a vásárló öröméhez.
ÉTEL-ITAL
A Kolbice meglepően finom, bejött az elsőre nem nagy ötletnek tűnő "kenyér+kolbász+mustár, ami a hentesnél is van", de a változatos kínálat, a jó alapanyag és a valóban finom magvas "tölcsérek" megtették hatásukat, már tele van vele a város és minden fesztivál, de ez egy franchise, elnézést a kolbászdától, örülök is, meg nem is, hogy itt vannak. Alapvetően ugyanez a helyzet a Zing-gel, a fenti eszmefuttatás alapján ők sem igazán idevalók, ellenben szokás szerint finomak. A foodtruckjuk, ami még jól is néz ki, 300 m-re innen szintén elérhető, nem hiszem, hogy ne lehetne jobb helyen a városban ez az egységük.
A Paneer koncepciója már önmagában telitalálat: a hamburger igen népszerű dolog, de mindenki ugyanazokból az alapokból építkezik. Akkor cseréljük le a húst sajtra és kész a csoda. A csoda pedig működik, a Paneer szendvicsei és salátái mind elég jók. A cheddar sütve, szaftosan mennyei, a saláták pedig frissek.
A nap meglepetése a pirogba töltött mindenféle, jelen esetben sonka és juhtúrós szaft, meg jó sok zöldség, köztük olyan mennyiségű lila hagyma, hogy aki a környékemen ült, azt automatikusan letiltotta a Tinder három napra. A pirog elnevezést nem értem, mert nálam az más
A második számú meglepődés tárgya a lángos, amit nyitásuk után pár héttel már kóstoltam és az aggasztóan borzalmas kategóriában indult magabiztos fölénnyel az első helyért, szétszórva a mezőnyt.
Most ellenben egy jó ízű, sűrű tésztájú, nem olajtól tocsogó, egészen minőségi feltéttel (hagymalekvár és tepertő volt a mai menü) megáldott, közepes méretű lángost kaptam.
Az olasznak nevezett pizzát szintén korábban kóstoltam, így csak zárójeles véleményt tudok mondani; átlagos feltétek, jó tészta, túlárazott termék.
A Nyakleves buciba töltött káposztája íncsiklandóan festett és elég méretes az adag.
Azaz étel fronton minőségben nem állunk rosszul, de változatosságban sokkal több spirituszra lenne esély, de elszalasztották, mint Szalai a beadások nagy részét.
Az italkínálat széles, van, aki saját maga is árul, de van egy erre dedikált pult is, Hoegaarden, Staro félbarna például a csapon, többféle üveges félkézműves, rövidek, üdítők, korrekt kínálat. A Vespresso nem csak jól mutat, hanem finom lattét is ad, krémes tejhabbal, papírpohárban, de legalább abból az eggyel igényesebb fajtát. Mondjuk belefér az árba bőven.
FIÚ-LÁNY
Érdekes összhang van a kiszolgálók között, mintha egy láthatatlan lelki kapocs kötne össze mindenkit az udvarban. A lelki kapocs csakraközpontjába pedig valaki beöntött 30 liter, hígítatlan, nagyon jó minőségű, lassan felszívódó melankóliát. Senki nem tahó. Finoman érdektelen. A legtöbb helyen van mosoly, csak azért mégsem úgy. Nem értem, miért tűnik úgy, mintha itt mindenkinek rosszabb sora lenne egy fokkal, mint bárhol máshol a városban egy random alukockában. A Vespressos lánytól még egy félmosolyt is kaptam, a lángosostól ajánlatot, hogy melyiket egyem, az italpultnál sört, onnan mást nem is vártam, ez már maga a boldogság.
Bennem is az merült fel a sorok végére, hogy akkor most miről is írtam? Elégedetlen vagyok, mert volt egy jó lehetőség, ami kihasználatlan maradt, vagy örülök, hogy van egy ilyen hely is a városban, mert alapvetően nincs vele baj? Bízzak benne, hogy majd formálódik és még színesebb lesz, vagy aggódjak, hogy a gyengébb kezdést vajh' mi követi? Ma a pozitív énem írja a záró sorokat, így álmaimban egy olyan forgatag vár jövőre, ahol sok újdonság vár, még ha azok elsőre merésznek is tűnnek, mert ettől marad örökké érdekes ez streetfood műfaj. Remélem nem lóg bele a kezem majd a Mészáros és társa által gyártott bilibe, amiben a MÁV védőitalán egy élethű yacht libeg szelíden és válik rémálommá a viktoriánus szendvicsbe töltött kövér malac, nemzetiszín szósszal, jó drogán drágán.
