Micsoda és hol

A Culinaris egyrészt különleges élelmiszerbolt, másrészt étterem. Mi, itt és most, kedves barátaim, (polgártársak) csak a bolttal és kínálatával foglalkozunk. A vizsgált egység az V. kerületben található, pár perc sétára a Kossuth tértől, a Balassi Bálint utcában, meglehetősen mutatós környezetben.
Az alapkoncepció így fest: máshol nehezen, vagy egyáltalán nem beszerezhető termékeket árulnak, a különleges fűszerkeveréktől kezdve a ritka pezsgőig mindenféle ínycsiklandó és mutatós dolgot, másrészt kaphatóak a hétköznapokban bárhol elérhető termékek is, de jobb minőségben. 
Van extra olasz száraztészta, svájci csokoládé, texasi durván és kétszer csípős szósz, görög olívaolaj. Kapható továbbá méretes félpiros eper (tél van, nyáron nyilván nagyon piros, szétszolizott, hisz magára adó eperről beszélünk, aki gazdag szájba vágyik, így foglalkozik a testével), sok-sok hónapig érlelt sonka, különleges üdítők tömkelege, fűszeres kecskesajt, egyszóval minden.
A termékek drágák, de első ránézésre valóban minőségiek is. Mi megnéztük a második ránézést is. Ez egy nyelvtanilag halmozottan helytelen mondat, de megtetszett, így marad.

Bevásárlás unlimited masztekarddal

Belépünk a fotocellás ajtón és megcsap az ötker illata. Az ötker aromája olyan, hogy az előző, nem ételízesítőben főtt farháton nevelkedett hatvanas hölgy márkás, de túlzott mennyiségben fogyasztott parfümjének ottragadt csóvája keveredik a fügés grissini illatával, miközben kicsordul a nyálunk a csokis pult látványától. 
Elemeljük a fonott kosárkát, a hangosan köszönő pénztárosokat elhagyva körbenézünk a csokik és borok-pezsgők közt, ebben a szekcióban vannak a mártások, szószok, lekvárok is, majd tovább bal kéz felé tészták, előre a zöldség-gyümölcs, hűtőpult. A termékek nagy része máshol tényleg csak elvétve fellelhető.
Jobbra a kettes számú helységben nagyon fontos elemek: a kimért húsok-és sajtok pultja, kiegészülve a mindenféle finomságokkal, mint olívabogyó fokhagymával, fetával töltött paprika, gombakrém, illetve a pékárus pult, pár szendvics, hideg sör és barátaik is itt leltek átmeneti otthonra. Egy kör után az ember úgy érzi, mindenből szeretne a kosarába kóstolót, vagy annál egy kicsit többet, mondjuk azt a combot egyben, eladom és házat veszek.

Vásárlásunk célja, hogy egyrészt olyan termékek kerüljenek a kosárba, amik teljesen ismeretlenek az átlag ABC-ben és kiderüljön, érdemes volt-e betérni ide értük. Másrészt a bárhol máshol is elérhető termékekből szerezni ízelítőt, hogy kiderüljön, valóban magasabb értéket közvetítenek-e a vásárló felé, mivel árazásuk határozottan ezt sugallja.

Az alábbi ételek-italok kerültek a kosárba (nem egyszerre, mert a művész úrral és zsebkutyusával, illetve a parfümös hölggyel ellentétben én sosem dolgoztam eleget az extra diamond dupladombor Amex kártyához és közeli ismerősöm sincs, aki rám bízott volna egy mangalicazsíros közbeszerzést):

• San Daniele, 36 hónapig érlelt sonka (50 g)
• Csomagolt, friss lazacderék (180 g)
• Epres Smoothie (250 ml)
• Túrós táska (közepes)
• Sajtos és fügés-diós grissini (160 és 80 g), sokmagvas kifli
• Mediterrán tonhalkrém/tormás sajtkrém/pikáns kőrözött
• Mandarin
• Guinness chips (40 g)
• Louis Roederer Cristal Brut 2005 (ezt a mama is visszatette, én hozzá se mertem nyúlni, pedig lecsapnám a nyakát és felesbe' innám édes BB-vel)

 Na essünk neki, mint a hanyagul rögzített bungee-jumpingos a víztükörnek!

Teszt

Epres smoothie

A szmúszik igen népszerűek, mert nehéz belőlük nem finomat készíteni és általában egészségesek. (húsz kiló cukorral semmi nem az)
Gyümölcsök, semmi tej, no joghurt, csak a színtiszta édenkert íze, víz, turmixgép. Otthoni tutymákolt, vagy előre csomagolt, gyúrodában helyszínen gyártott - mindenféle létezik.
Ez itt a nagy betűs felirat szerint egy epres smoothie, csini műanyagpalackban, darázsderékkal kacsingat felém, emelj le, ájm jor prájvit denször, suttogja kéjesen a fülembe, s én megteszem, amit akar.
A push up-os melltartó-féle csalódás a kibontás pillanatában ér: a beígért epres finomság igazából epres-banános-egyebes. Khm. A cimkén ez nem szerepel, csak a hátoldalon a leírásban, homokszem került a gépezetbe, de az a fajta zavaró, ami a fürdőruhában még két nap múlva is bizgerál. Tudom, hogy nem igen készül egyféle gyümölcsből, hiszen az eper pl. méregdrága, de ez itt a különleges dolgok boltja és 20%-nyi eperpürénél többet vártam volna. 
Az íze jó, de nem kimagasló. Sűrű, gyümölcsös, de határozottan érezni az elegyítést. A 2,5 dl élvezet ára konkrétan a duplája az átlagos változatokénak, de semmivel nem nyújt több élményt, főleg a félbecsapással elegyítve.
1-0-ra vezet az átlagos a fényesre pucolt lufival szemben.

Túrós táska

Túl könnyű préda. Már a polcon láttam, hogy nem nyerhet, olyan, mint a KDNP magában. Még ízre is, de ezt majd később. 
Kicsi, tömör. Tésztája közepesen friss, sem nem omlós-leveles, sem pedig a sokak által kedvelt puhán szájpadláshoz tapadós. Leginkább semmilyen. A legfájóbb a túró mennyisége: kevés. Vagy a túró egyszerűen nem menő már magasabb körökben és ezért maradt ki, esetleg divat lett, hogy a nincs az új van.
A töltelék íze jellegtelen, előnye, hogy nem agyoncukrozott, de sajnos a nem eléggé ízesített túrónak tésztába csomagolva van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy nem vonzó. Az átlagos pékségben, szupermarketben fellelhető, kicsit felfújt, túlcukros, puha változat harmadáron úgy veri el a Kiemelt Minőségű Le TúrosBatjut, mint egyszeri kőmíves a havi zsoldot a talpiban. Tessék olcsón adni, ha szar, úgy szívesebben veszem.
2-0 a sarki koszosnak! 

Csomagolt, friss lazacderék, 180g

A hazaiak a biztos vezetés tudatában kiengedtek és ez a kényelmesség most megbosszulta magát, mondaná a sablonfáról épp lemászott szpíker.
Norvég lazacfilé bőrével. Már ránézésre is nagyon vonzó, szép vastag szelet, kellően zsíros, friss színű. Eltartható négy napig, szóval nem formalinban áll és ki van tömve, hanem valóban lazac. Egyszerű olívaolajon, oldalanként 3-4 percig sül, kap sót-borsot, mert ma ilyenem van és szentségtörés: majonézt, meg zöldségköretet. Mennyei. Az alapanyag valóban minőségi, az ára pedig teljesen egálban a jó minőségű átlaggal.

Bombagóllal jön fel a burzsuj részleg: 2-1.

San Daniele sonka 36 hónapnyi érlelés után

Sok híres-hírhedt sonka kerül terítékre minden nap a konyhánkban, a nagy láncok gyorspácolt "finomságai" a legnépszerűbbek, a "pármai sonka" kifejezést majdnem mindenki ismeri, a San Daniele-t meg elég kevesen.
Gyorstalpaló:

Klasszikus, már a kézben olvadós fajta, lágy ízharmónia, hajszálvékony szeletekben, de mégis olyan intenzív az összhatás, hogy belekönnyezik az ember a gyönyörűségtől. Meg is küldöm Piros Arannyal, hogy kihozza rendesen a füstölést.
Ezt remélem senki nem hitte el, a kenyér is csak azért van alatta, mert magában fotózhatatlan a sonka, a tetején pedig egy szeletke kaliforniai paprika ül, de természetesen magában a legfinomabb, ha mindenképp kell mellé valami, fogyasztható borral és zöldséggel. 
Az egyetlen bajom a zsírréteg vastagsága: San Daniele-hez képest túl zsíros a szeletek nagyobbik része, ami csalódás a messze legdrágább tételemnél. Ha drága, legyen tökéletes és nem kell a vaker a szeletelésről, meg az "ez most így jött ki"-ről. Remélem nem rosszul felcímkézett mangalica hasaaljat kaptam.
A malőr ellenére kénytelen vagyok egy közelről, kapufa után begyötört találatot megadni, mert ilyen minőségű és ízű sonkát nem kapni minden sarkon.
Az állás 2-2

Mandarin és elméleti Yuzu

Mint Kylie Minogue; kicsi és örökzöld. Mármint a növény maga, amin terem a kis narancssárga. Az előttem lévő példányok bizonyára bio, meg kézzel válogatott darabok, de a marketing magában nem ehető, így pucolom az elsőt, kettéválasztom, s már az első tapintásnál érzem, ez itt nem a lédús, harapásra szanaszét fröccsenős gerezd lesz. Kicsit száraz, de legalább meglehetősen íztelen. A második mandarin sokat javít az összképen, ez már hámozás közben élettel telibbnek hat és az ízek is rendben vannak, sokkal frissebb, a harmadik pedig egészen kiváló. De ennek ellenére ez bizony csak mandarin, nincs meg az ahhhhatyaúristen élmény, mint amikor az ember valódi steakbe harap az öreg marha helyett. A sima bótihoz képest ötszörös áron ez a változó minőség sovánka élmény, vagy egyértelműbben nagy betűs parasztvakítás.
Nem értem, hogy miért nem lehet kitenni a mandarint, minden álságos csicsa nélkül és azt mondani, hogy ez itt egy Tök Átlagos Kiló Gyümölcs. Sikítva rohanna ki gróf Szalayné, ha meglátja, hogy ugyanazt eszi, mint a plebs? 
Sajnos igen, sok az a szerencsétlen hülye, aki arra szórja a pénzét, hogy ő a bármit is drágán vesz. Mert a Lajoska csak innen szereti, meg mag nélküli, csak biztonságosabb az, ebben a szörnyű világban.
Remek példa a mandarin mellett található Yuzu, ami úgy néz ki, mint egy fura dagadt citrom, az íze pedig a leírások szerint citrom-grapefruit, igen magas C-vitamin tartalommal. A japán konyha a héját használja, a koreai teát főz belőle. A lényeg, hogy egy nálunk ismeretlen, Keleten kedvelt gyümölcs. A kilónkénti ára itt, ahol most épp a taknyot próbáljuk ezüstláncnak eladni pedig annyi, hogy 200, azaz kétszáz kiló krumplit tudnék belőle vásárolni kis alkudozás után a nagybanin. Ha valami drága, az oké. Ha átbasznak, az nem. Ugyanez egyéb európai fórumokon negyed-hatod áron fut.
Na lépjünk, mert elmegy az életkedvem is.
3-2 és erkölcsi fölény a Titanic alsó szintjén utazók javára

Ízes Krémek

A csípős kőrözött remek, valódi juhtúrós, kellően zsíros, nem folyós és nem gyilkol le maga körül minden ízt a pikáns jelleg, csak jelzi, hogy ma ő a Jani. Fűszerezés kiváló, paradicsommal, pirítóssal falnám minden reggel.

A tormakrémet nagyon könnyű elrontani, mivel az alapanyag meglehetősen agresszív. Így van, aki valójában kicsit folyósabb tormát árul tormakrém néven mert elfelejtette, hogy az már egy létező kategória és most újra feltalálta, pedig nem kellett volna.
A torma ízét lágyítani kell, ez itt remekül sikerült, de közben a jellegzetes ízek is megmaradtak, teljesen rendben van, még magában is lecsúszik néhány falat.

Gyerekkoromban készültek a konyhánkban olyan kencék, amik az épp aktuális maradékok feldolgozásával kerültek előállításra, úgy, hogy a kis szalámi csücsök nászra kélt a májassal, kevés citromlé és egy biztonsági paradicsomos hering a végére, mustár, fűszerek, ilyesmi, turmixgép oszt csókolom. Ennek az elegynek az ízeire emlékeztetett a mediterrán tonhalkrém. Mivel az összes ilyen házi készítményt imádtam, nem tudott hibázni a capribogyókkal feltúrbozott tonhal sem, természetesen itt érezni, hogy szó sincs maradékokról.
Karakteres ízek harmóniában, nagyon finom.
A teljes részleg mérföldekkel veri az ipari, csomagolt, kimértnek álcázott szupermarketes változatokat.
Elegáns, jobb külsővel megküldött lövés a védők elfektetése után.
3-3! 

Grissini és magvas kifli

A pékáru részleg a túros batyuval már elhasalt, ideje javítani. A klasszikus és merészebb kombókkal is ízesített grissinik telitalálatok. Sima sajtos, paradicsomos sajtos, diós/mákos-fügés, mindegyik máshogy jó. A fogása is zsíros a kellemes mennyiségű sajttól, frissen tíz pontos, másnaposan sajnos nagyon sokat veszít a vonzerejéből, nem is érdemes túl sokáig tárolni. A magvas kifli sűrű, kellemesen nehéz darab, kicsit keményebbre sütött külsővel, mint ami nekem tökéletes lenne, de amúgy hibátlan. Drága, de jó minőségű és egyedi termékek, atyaég, átveszi a vezetést a kékvérű csapat, 3-4! 

Guinness chips

Elszaporodott a hülyeség a földön. Van, hogy bejön, van, hogy nem. Valamit Guinness ízűre gyártani, ami nem folyékony és nem maga a Guinness, kb. olyan lehetetlennek tűnik, mint hazugságon kapni Tónit. Mármint, hogy ő is úgy gondolja, na. 
Guinness chips. Rájöttem a turpisságra: ez itt nem Guinness ízű, hanem Guinness SZÍNŰ chips. Ugyanis kakaóporral is bevont, azaz barnás. Ezzel meg is van a párhuzam, amúgy egy nagyon korrekt alapanyagból készült és érdekesen fűszerezett rágcsálnivaló, aminek semmi köze a világegyetem egyik legkülönlegesebb söréhez. Mindez olyan áron, hogy nagyanyám a pultot támasztva zokogna egy órácskán át, majd a chips visszahelyezésével megspórolt pénzen venne egy fél grillcsirkét ubival. Félpályás átemelős: 4-4

A pénztártól való távozás után

kell pár mély levegő, de azért nagyjából tudta az ember, mire számítson, ha betér. Ez az ABC bevallottan nem mindenkinek készült, pedig akár egy kicsit barátságosabb árazással lehetne többeké is. Jó hely a Culinaris, hosszú percekig el lehet veszni egy-egy termékcsoportnál, a dolgok ebben a boltban egyszerűen szépek.
Tele vannak a polcok mindenféle érdekességgel, sosem látott magvakkal, sehol nem kapható húskülönlegességekkel, szépen csomagolt és minőségi italokkal. Ajándékot venni gasztroőrülteknek pl. hibátlan. Az említett árazás hol érthető, hol rendben van, hol arcátlan, olykor pedig értelmetlen és buta. Ez viszont addig nem változik, míg a külföldiek megtöltik a helyet, a magyar birka meg nem jár utána, hogy a termékek egy részével jól jár, a másik felével viszont szimplán meg van vezetve. De mindezek ellenére legalább egyszeri megtekintése javallott, mert érdekes és különleges.
Az eladók, pénztárosok maguk a megtestesült udvariasság és segítőkészség, egy szava sem lehet az embernek, még ha nem is belülről jön, olyan remekül megtanulták, hogy nem tűnik fel, de szerintem ide olyan embereket választanak, akik értik is, mi az a vásárlóbarát hozzáállás, nem csak visszaböfögik a kötelezőt.
A boltnak jól kereshető, képekkel teli webshopja is van, külön nagy piros pont érte.
Culinaris van, volt, lesz, és ez így jó. Hogy ki milyen szájízzel távozik a nézelődés-vásárlás után, az erőteljesen agysejt-mennyiség és tárcavastagság függő is.