"A szezon. Csak az lenne egy kicsit hosszabb! Ha esős a június, alig marad két hónapunk!"
(ismeretlen vendéglátós, 1980-2016, minden évben, minden nap, halk sóhajjal kísérve)

A következő néhány bejegyzés balatoni éttermekről, kávézókról fog szólni, de azt megelőzően nem tudom szó nélkül hagyni a régió tavaszi-és általános állapotait, ezért születtek meg a lenti gondolatok. Azaz ebben a posztban nincs gasztrokaland, csak kórkép.

Lehetne összevetni, elemezni a déli és északi régió városait egymás mellé helyezve, grafikonnal jól megtámogatva, (hátha felvehetnék érte száznyolcvanmilliót zsebbe) de egyszereplős lett a verseny, mint a fehérorosz választások. 
Siófok elveszett az igénytelen bulik rövidszagú mocskában, ahol a BB pezsgő a legnagyobb kincs az éjszakában, ha tele van azért, ha üres, akkor meg azért, mert lehet vele ütni. 
Keszthelyt húsz éve kivégezte az autópálya hiánya, a kivérzett testbe talán lassan visszatér az élet, ha az emberek így tíz év után elhiszik, hogy az M7-esen tényleg két óra alatt odaérhetnek és konstatálhatják, hogy a környék meglehetősen szép. A többi városi rangú település meg valójában nem város (Tihany, most tényleg?), egyet kivéve: 
a csupa jó tulajdonsággal megáldott Balatonfüred, Észak fővárosa (Deres mellett természetesen).

Néhány éve a felújított sétánynak és igényes - azaz nem sátrakbú', kajabálva árulunk - bazársornak köszönhetően fürtökben lógnak az emberek a tóparton bármikor, amikor a hőmérséklet eléri a 15 fokot és süt a nap. Kevéssel is beérjük, na. Sokan ráadásul már most lehozzák sétáltatni a sárga Ferrari lovait, vagy az ezüstmercit, mert a lányokat nem lehet elég korán elkezdeni győzködni arról, amiről, így ilyen plusz látnivaló is akad. A lényeg: a kézzel fogható és konstans megjelenő, pénzszórásra váró hömpölygő tömeg. 

A tömeges légyitt (igen, hibásan írtam) indoklása egyszerű; tényleg gyönyörű a hosszan elnyúló part a tavasszal zöldes, aztán inkább minden más színű vízfelülettel, nem az egyetlen, zsebkendőnyi strandon van lehetőség hekket, gulyást, lángost enni, az Anna Grand épülete önmagában elég impozáns ahhoz, hogy "no, még azt nézzük meg" alapon arra sétáljunk, a virágok a parkban szépen gondozottak. Kézműves boltok egymás mellett, több borász is úgy döntött, állandó üzletet nyit a városban, ígéretes éttermek, átlagos, vagy egy-két jobb szórakozóhely elszórva a városban. 
A jó magyar embernek pedig tényleg mindent el lehet adni. Kisvasút a parton pöfögve, tizenöt éve ugyanazon az útvonalon? Jöhet. Vattacukor, fahéjas-cukros mogyoró? Adsz. Mérhetetlenül túlárazott kézműves kolbász és házisüti? Fél kiló elég lesz mindegyikből.

Éppen ezért nem vagyok képes felfogni, hogy hogy képzeli azt a random füredi vendéglátós, kisboltos, hogy az első, előre beharangozott, rendeletileg is kétharmaddal megerősítetten jó időt hozó tavaszi hétvégén a fél város zárva van miatta. Nem számítottak ennyi emberre, mint az FKF a havazásra bármely tél közepén, gondolom.
Értem, hogy "Pesten sulibüfét csinálunk 10 hónapig, csak nyárra jövünk le" alapon működik a helyi kiszolgálóegységek fele, amik könyörgöm, szűnjenek meg legkésőbb jövőre, de ez sem igazi mentség.
Jó néhány kereskedő felismerte és próbál tenni érte, hogy ne arra a három nyüvedék hónapra korlátozódjon az emberek tudatában a Balaton, de ezzel a többségi álmos mentalitással nem nagyon jutnak előbbre.

Füredtől elszakadva pedig összességében kellene megérteni, hogy nem egy falunak kell érdekesnek, vonzónak lennie, hanem egy régiónak. Ez itt a 21. század, van autó, meg net, higgyék el kedves szállásadók, vendéglátók, megtalálják a programot ezek a lüke turisták. Francia Riviérától mindenki lefossa a kis bokáját, ugye? Én is. De töltött már valaha valaki egy teljes hetet Roquebrune-Cap-Martin-ban? Vagy esetleg az emberek nagy része bejárja a környéket és elmegy Nizzába, esetleg kicsit északabbra, Provence-ba és még vagy hat ismeretlen nevű faluba? No, Vágó úr, melyiket jelöljük meg? 

A Balaton nyilvánvalóan semmilyen állapotában nem közelítheti francia barátaink partszakaszának adottságait, de lehetne működőképes, tavasztól-őszig tartó szezont produkálni, sok-sok érdekes programmal. Mellesleg jóval több bevétellel. Amit lehetne fejlesztésekre fordítani. Építhetnénk egy Szép új világot, hogy ne legyen a helyi ember tragédiája ez az 1984 óta fennálló nihil. Ezt szépen összeszedtem, ugye?

Kellene hozzá pár dolog, leginkább ész és kitartás. Le kell ráncigálni a krepp ágyneműt a nagyi nászágyáról és venni az Ikejában újat. Kidobni a régi muskátlit (a kajáldát is meg a virágot is). 
El kellene fogadni a bankkártyát a 71-es úttól kicsit távolabb is. Ki kellene nyitni úgy általában a bótot. Meg kell hirdetni a programokat. Honlapot, Facebook-oldalt, szórólapot, youtube-videót, bármit kell csinálni. Kicsit többet kell fizetni annak a szerencsétlen munkatársnak, hogy ne lócitrommal fűszerezett rothasztott cápába haraptam arcot vágjon, amikor kikérem a deci fehéret. Utána én úgyis vágok neki olyat, mert valódi bort továbbra is kevesen csinálnak a környéken. 
Be kell vezetni a fűtést a víkendházba, hogy ki lehessen adni 20 fokban is. Le kell cserélni a fagyasztott Tesco húspogácsát meg a vizes ketchupot a büfében, augusztus 20-án pedig ki kell hagyni a tűzijátékot, láttátok már eleget, és berendelni az utolsó hónapra a kaját, a színes sálat, bármit, amit eladsz, mert vénasszonyok nyara, borkóstoló, na még egy hétvége a Balcsinál hangulatom van, de te be vagy zárva!  
Ezerszer elhangzott frázisok? Természetesen. Csak még mindig meg lehet írni egy ilyen sztereotípiáktól hemzsegő bejegyzést, mert minden második kereskedő alátámasztja.
 

Tele van a környék lehetőséggel és akad pár tántoríthatatlanul lelkes vállalkozó kedvű egyed is. Nem kéne velük kitolni, mert egyszer ők is feladják. Egyelőre valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meglepően sokan áldoznak pénzt és energiát arra, hogy itt valami újat, működőt, egyedit létrehozzanak, talán mert hisznek benne. Vagy mert felismerték azt, hogy a Káli-medence látnivalói, a bicikliút önmagában, a szőlőbirtokok, a borászatok, a nyugalom, a kilátás, a levegő, az ég színe, a nádfedeles parasztházak, - hadd ne soroljam el a nyilvánvalót, kiszárad a szám - mind a látni kell kategória. Csak kell egy kis európai körítés, innováció, türelem, amíg beérik a befektetés. Türelmes, innovatív, bölcs népnek ismertem meg önmagunkat, így nem aggódom, lesz itt trombitaszó, víg kavalkád!

 Vagy nem.