Álmos péntek, pedig dehogy reggel, mindjárt dél, a helység tele, az mindig jó, belépek, no ez nem nagy, de csinos minden, vicces-színes fal postit-firkákkal, kis galéria, tetszetős pult és asztalok, étlap jő, rendelek;
tormás melegszendvics tojássalátával és kecskesajttal, gombás-spenótos rántotta, fahéjas zabkása, narancslé, ide nekem az oroszlánt is, biztos korán nyitnak, ezért lehet, hogy felszolgálóm nem kedves, ellenben csendes.
Várakozás percei nyúlnak egyre, mellettem fiatal német hangok, nagy kék asztaluk mint libikóka a játszótéren, ha valaki rákönyököl, a másik oldal az egekben. Akarom, hogy turmixot rendeljenek, hogy röhöghessek, balra nézek a galériára vezető lépcső korlátja jön mellettem lefelé, szia, szép, rácsos, fehérre mázolt vagy, hátrányod, hogy tisztítani kéne, legalább öt perc naponta, nem férhet bele ekkora hajtásba, vagy a trendblogon az nem volt írásba adva, hogy Pronto is kell, nem elég a Photoshop, na még öt perc eltelt, de semmi, a németek cappuccinot isznak, yess, ügyes népség, csak egy ömlött ki, a fa székem kényelmetlen, de legalább az is kék, isten bizony nem mérem, de ennyi idő alatt én is megcsinálom, nem is rosszra.
Rántotta nyomokban mogyorót biztos, hisz minden, úgyhogy ez is, de spenótot ízre tuti nem, a kifli mint régen a kakaó mellé alsóban, pont olyan étvágygerjesztő is, csak az ára más, bár azt is sokszorosan megfizettük azóta, az egyik huncut tojásdarabka menekülne, mutatja kis sült ujjával az irányt a szabadság felé, de megfeneklett a tányér szélén.
A melegszendvics, - az étlap és a rossz politikus nem hazudik- meleg is és szendvics is, a szalvétám elő-tormakrémezve, minő figyelmesség, igazán köszönöm, de a forró torma a számban is mindent eláraszt, tojássaláta, kecskesajt, ugyan kérem, csak maró gúny ez az összesütött héj, morzsáira hullik az illúzió az első falatnál.
Zabkása az utolsó mentsvár, az egyszerű étkek invictus maneo-ja, de Achilles-sarka mindenkinek van, még egy ókori szópár és sok lesz érzem, a lényegre vissza, hogy magában nincs íze, tényleg semmi, még a fűrészpor is jobb krumplihéjjal, kőporral szárazon, de hálás falat, mert méztől, vagy szimplán csak sok tejtől, ha elég sokáig ázik is jó lesz, hát még ha kap fahéjat és almát, csak isteni lehet.
De nem, ez felesleges, vízzel felöntöm két perccel korábban, fahéjat rá és pár árva almadarabot, lehetőleg jó lédúsmentes fajtát, tudom, hogy nincs ilyen szó, szóval így, hogy ne tudd lenyelni, csak forogjon a szádban, mint szilikongolyó a szájpecken, bár az legalább csúszik, a díszítés itt is egyedi, a fahéj felkent ízesítő, na nem mint pap, hanem a tányér szélére,de tovább előre, ki ne hagyjam, a narancslé narancsból volt valóban facsarva, kár, hogy az is 25 perc alatt ért hozzám, mondjuk még így is gyorsabban,mint bárki, aki nő.
Vicc ez a hely, ezt a nevet le akartam védetni még korábban, de most odaadnám nektek, csak használjátok, búcsúpiszoár felé venném az irányt, lépcsőn le, itt Tyrion-hasonmásversenyt rendeztek a mosdóban remélem, mert másra nem jó, alacsony, mint a színvonal - otthonos, bájos reggeliző - olvastam tavaly, biztos későn jöttem, mint az egyszeri piramisjátékos, gyerekek ez menthetetlen, adjátok fel, vagy féláron és rendben vagyunk, úgy érteném mit akartok, így csak nézek, mint porcica a korlátos térben.
