A helyet tavaly végre-valahára kiebrudalták a jobb sorsra érdemes Párizsi udvar (Ibusz-ház, Brudern-ház, haverok új játszótere, kinek mi tetszik) épületegyütteséből, hogy a kormányzati mutyi tisztességes tendereztetésen elnyert lehetőséggel élve a vállalkozók a Mellow Mood birodalom újabb ékkövét alakíthassák ki szálloda formájában, jórészt a mi pénzünkön, dehát istenem. A Jégbüfé előtt ezzel megnyílt az út, hogy a fáradt, nyolcvanasévek sárgás tejszínhabját újragondolja és a molekuláris gasztronómia csúcsára emelje magyaros cukrászdáját.
Vagy legalább kifehérítse a habot. lelövöm a poént: még ez sem jött össze

Ország-város

Budapest, Ferenciek tere 10.

A környék az örök ígéret, mint az erős Forint, vagy a tizanhat éves magyar focista. Veres Pálné utca, Petőfi Sándor utca, Katona József színház, Váci utca - a környéken minden rendben van. Maga a tér nem tud kikászálódni a fejlesztések ellenére sem a régi Budapest szocreál ürülékszagából. Az átépítgetés színt hozott a tér életébe, kár, hogy újra a szürkét. Az aluljáróban a tartóoszlopok kialakítása tökéletes fekhely lett Budapest legszegényebb rétegének, akik olykor a felszínen is tovább élik mindennapjaikat. Ez természetesen nem büfénk hibája, de én arrébb költöztem volna legalább két utcával, ha már menni kell és lehet válogatni. De úgy tűnik az volt a fontos, hogy rálásson a régi bérleményre a tulaj, mert biztos csak akkor találnak oda a vendégek.

Ha az volt a cél, hogy a környezetéhez illeszkedjen az új hely, akkor a terv tökéletesen sikerült. Logó jó lett, a fekete alapon fehér feliratos cégér teljesen vállalható, szépen megjelenik bent is, érezze a vendég, hogy ez a Jégbüfé, mondom a Jégbüfé kedves barátaim. A hely nemrég költözött ide, tehát nevezhetjük újnak.

Mondom új:

Ez a bejárat a habos-babos világba, innentől kezdve könnyen képzeli az ember, hogy bent elegancia várja és tisztaság, igaz?
Az előző tulaj  kapucsengőjének Apolló-torzója finoman bekúszik arcba, az előd névtábláját pedig valóban szentségtörés lenne leszedni, én is mindig csak a felét vakarom le.

Bent a bejárathoz képest jobb kéz felé a kávés és elviteles-péksütis pult, bal kéz felé egy üvegkalitka, ahová leülhetünk kalóriabombáinkkal, előre felé pedig a süteményes pult folyosóval, amiből nyílik a WC.

A mosdót sajnos nem sikerült befotóznom, egyrészt mert nem fér el a karom kinyújtva, másrészt mert az egyik kezemmel az orromat fogtam, a másikkal meg nem. Egy trágyadomb, a János-kórházban jobb állapotok uralkodnak, igazi magyaros vicc.

Összességében eklektikusnak nevezném az összhatást, ha ezzel nem sérteném vérig Ybl-t.
Valami olyasmi lehetett az első gondolat, hogy itt végre ültessük le az embereket. Mekkora ötlet, nem?
Így aztán teleszórták a helyet magasított asztalokkal meg bárszékekkel és ebbe mindenki belenyugodott. (Kivéve tán a cekkert nehezen a székre helyező elitnyugdíjasok, akik egy-egy krémesre betérnek, majd vadásznak a kávét szódával kérő gyanútlan fiatalurakra)

Étel-ital

Noha elment a kedvem az egésztől, azért kértem egy kávét, egy mákos-vajas süteményt (nem ez a neve, de ez a lényege), egy sajtos pogácsát és egy túrós pitét. Sokat fizettem, de ez a belvárosban teljesen megszokott, önmagában nem baj. 
A kávé kávé ízű volt, a mákos sütemény egy rakás vaj, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva, jó 30 évvel ezelőtt, a pogácsa kifejezetten korrekt, a pite szar, műanyag, a Coopban jobbat kapok, pedig az egy igen lepra hely.
Azért nincs hosszabb fejtegetés arról, hogy vajon a lefőzés utáni tálalási állapotában elérte-e az ideális hetven fokot a fekete, vagy hogy milyen a máktorta tésztája, mert egyszerűen minden szimplán unalmas és/vagy rossz ezen a helyen. Ha találtam volna egy szimpatikus nyalánkságot, az sem változtatna az érzésen, hogy feleslegesen költöm a pénzem és rosszul érzem magam, pedig egy cukrászdában vagyok, ahol tombol az endorfin, én mégis úgy nézek, mint Bánat az Agymanókban. 
A pultban az ember még lát pár ötletet, "hmm de rég ettem linzert, krémest is akarok, a Rákóczi túrós tényleg nagyon jól néz ki", de amint a fenti véletlenszerűen kiválasztott egyedek a tányéromra kerültek, elvesztették vonzerejüket, félek a hátramaradottakkal is ez lett volna a helyzet.

Fiú-lány

A HR keményen dolgozik. Órákig tarthat reggelente mindenkibe beleverni, hogy hogyan ne legyenek élőnek tűnő entitások. Mindenki teszi a dolgát, senki sem jól.
Lehet, hogy fáradtak voltak az eladók, vagy riadtak a három arab vendégtől, édesmindegy, olyanok voltak szegények, mint a hely: lelketlenek.
A sütemény elegáns tányérra helyezésével, vagy a gyorsasággal nincs gond, de ez magában igen kevés. 
A lényege hiányzik az egésznek, a törődés. Egy pár szó csak nekem. Egy "várjuk vissza" nézés. Egy "hogy ízlett" elmormolt gondolat, amikor leszedi a tányért az egyébként sokat sürgölődő szőke lány.

Szósöl

Ez nagyon jó, itt a totális őrület harapódzott el:

Online szórólap!

http://www.jegbufe.hu/

Kevés szóval sokat rovatunkat látták.

Köszhatás

Nincs.
Volt lehetőség, ránézésre pénz is, de azon még senki nem vett se ízlést, se józan parasztot, vagy hogy mondják. Nem éltek vele, de ez a vendégeik nagy részét nem zavarja, mert a betérő külföldiek megjegyzik, hogy nahát, ez is mekkora szar, a magyarok meg azt hiszik, hogy ez olyan mint a Tesco csirkemell; ha újracsomagolják, a lejárat után, akkor már minden rendben van és mennyire jó, hogy a régi értékek nem vesztek el, látod megmaradt a Jégbüfé is. A tulaj pedig este leszámolja a kasszát: ez megint jó és beleszarik.
Pár gyanút fogó egyed meg posztol a Jégbüfé Facebook oldalára, hogy gyerekek, ez siralmas, meg hasonló blogokat gyárt, mert a terapeuta azt mondta, hogy ezt ki kell írni.