A Karolina Kávéház (&Koktélbár&Kézműves Kisbolt&Hangulatos Reggelizőhely) az újjáéledő Balatonfüred egyik gasztroszimbóluma lett rögtön megnyitásakor.
Akkoriban ott tartottunk, hogy az átlag cukrászdában lehetett enni fagyinak látszó jeget, műanyagdobozból elővett krémest, meg kicsit szottyos, de finom pogácsát, mert azt a helyi pék készítette.
Ehhez képest a Karolina fogta és legyártotta azt, ami mindenkinek kellett: valódi süteményeket. Kaptunk mellé kísérőnek egy adag jóféle eleganciát is, plusz a kedves sztori a testvérpárról, akik a nagyinál töltött idő, ízek és emlékek nyomán álmodták meg kávézójukat.
Lássuk a jelent!

Ország-város

Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca 4. 
No, így még ember nem igazított útba senkit, aki ide tartott, úgyhogy fussunk neki újra: 
ha lehajtasz a főútról a parti sétányra, beállsz a nagyparkolóba, kicsengeted az óránként ötszázat, na az azért fáj, elindulsz a sétányon a strand felé, de ne sokat, mert az első beugróban van, a drágaszar Silver Resort mellett, megismered, tele van.

Füredről egy rövid áttekintőben az előző bejegyzésben már írtam, így valóban csak a kávézó közvetlen környezetére szorítkozom, az pedig tömören összefoglalva ennyi lenne:
kurva jó helyen fekszik.

Nem tudom kit kellett nagyon közelről nagyon szeretni, vagy mekkora mázli adatott meg a tulajdonosoknak, de Füred sétányán egy ilyen hatalmas terasszal rendelkező bérlemény/saját tulajdon, közvetlen balatoni kilátással a tó nyugodt, árbócoktól bőven szegélyezett részére gyakorlatilag eladja magát akkor is, ha tonhalas vattacukrot árulunk. 
A kiülős, bátran a másik arcába dohányzós rész tehát a hely lelke, ez nem kérdés. Kis szikla a fűben, pár zöld növény - ez itt a kert - az említett látvány, cirádás vasszékek és asztalok, hatalmas kanapék, nyáron mindent jótékonyan befedő napernyők. Kicsit zsúfolt elrendezés, de ha kellően nagy asztalt választ az ember, nem tudnak közel férkőzni az idegenek.

 
A Kávézó belterébe lépni csak a sütemények nézegetése végett szoktam. Egyrészt a fentiek után ki akarna bejönni, plusz a belső tér nekem szűkös. Ugyan ízlésesen berendezett, de nem annyira hangulatos, mint amennyire annak szeretne látszani. A pult látványa ellenben mindig lenyűgöző, ahogy a teljes tál sütemények, piték, torták sorakoznak, előtte vászonzsákban a látványkávészemek, borospalackok, krétatáblán árak - ezt nagyon eltalálták.

Gondolom lassan megkapom, hogy vagy vizes helységek kivitelezésével foglalkozó cég szponzorálja a blogot, vagy WC-s néni voltam előző életemben, de ez akkor is tény:
egy 100+-os befogadóképességű hely hogy képzeli az egy darab mellékhelységet nemenként? Értem én, hogy gyerekkori emlékek a pottyantósról, de ezt el kellene engedni, mint a frank árfolyamot. 
Folyadékot árulva nem kell akkora képzelőerő hozzá, hogy rájöjjünk, ezek az elemek egyszer távozni is kívánnak, ne szívassuk már a fizetővendéget sorban állással, meg egymás hegyén-hátán átgázolással, miközben "bokáig hajol a pincér, meg eltartom a kisujjam akkor is, ha csak csapvizet iszom" hangulatú a hely.
Szóval saller, nagy erővel, derékból beleállva és még véletlenül a pecsétgyűrűt is magamon felejtettem, jaj, elnézést. 
Tény, hogy bennem is felmerült, hogy ilyen mennyiségű szilikon mellett, mint amit a hajóskapitánynak és díszítő elemeinek öltözött  tuskók egyes vendégek magukkal hoznak a testükön, egy extra méretű épített hólyag már nem kihívás a dokiknak, de én maradnék a klasszikus vonalon.

Étel-ital

Ha kifejezetten szeretném az édességet, akkor azt akarnám, hogy ide temessenek. Mondjuk egy jó máglyarakás alá, az elég autentik. Összetevők íme: cukor, tojás, por és hamu, meg is vogymuk.
Így azonban elég eljönni évente kétszer és megállapítani, hogy süteményt enni élvezetes dolog is lehet.
 
A koncepció az étlapon a következő: minden Karolina, a második szótól kezdve érdemes az étek jellegét keresni. Amikor a második szó is egy név, akkor röhögünk, majd megzavarodunk. 
"Karolina Vilma kedvence" Na ugye.
Karolina madártejénél pedig már-már úgy érzem, mintha kisajátítanák ezt a nemzeti kincset, de lépjünk túl rajta.
A menün szerepel vagy 30 sütemény, de a kínálat mindig az, ami a pultban is látható, tehát nincs egyszerre "csapon" a teljes süteménylap. Ezt a pincér azonnal meg is jegyzi, hogy ne fárasszuk buta kérdésekkel, tessék megnézni, mi van. Ez nem baj, így is kínszenvedés választani, az egyik annyira jól néz ki, a másikat annyira szeretem, a harmadikból meg még sosem ettem, hisz az első két pont mindig megakadályozza, hogy eljussak az utolsóig. 
Cukrot szerintem még sószóró is tartalmaz, mert kizárt, hogy ne szívja magába, de ez itt jó helyen van. Habos, krémes, lágy, szétmálló, olvadó, ezekből a variációkból lehet választani a süti részlegen.

A tesztalanyok, melyek nem egyszerre fogytak, de most összefoglalva jelennek meg:

Mákos guba 
Szép és nagy. Puha, de nem szétázott. Mák. Nem színezett cukor, sok-sok mák. Madártej külön kannácskában, kellően visszafogott ízű, vaníliaszemcséink ott figyelnek minden falatban. Öntözhetjük kedvünkre, van benne bőven. Díszítés narancs és narancshéj.
(Szigorúan zárójelben: Diós guba
a fenti mondatokban a "mák" szavunkat cseréljük "dió"-ra és kész. Felváltva enném, ha nem laknék jól a harmadik falatnál.)

Karolina habos mákosa meggyel

Önálló feladatmegoldás: mindenki eldönti maga, hogy kellene, vagy nem a lenti kép alapján. Megoldásokat postafordultával várom!

Fehér forró csoki vaníliafagylalttal 

Remélem mindenki tudja, hogy ez egy nagyon beteg találmány. A forró csoki alapból nem egy gejl dolog, hiszen az alapanyag étcsokoládé. Aztán persze divat lett ízesíteni, meg tejcsokoládéból készíteni, meg agyoncukrozni, hogy még többen szeressék. De olyan ez, mint a filmipar; régen King Kongot látva kirohant a jónép a moziból, ma meg a hatéves arcon ásítja a Cloverfield szörnyet, miközben a tableten legyakja a Tekken-ben az ellent. Úgyhogy el kellett készíteni a fehér forró csokoládét. És ehhez hozzáadni a vaníliafagyit, bele a krémes testbe. Aztán tejszínhabot a tetejére. Meghalsz. Függők, indulás, autópályán hamar ott lehet lenni. 
De ha már csináljuk, csináljuk jól. Fáj leírni, de ez finom. És annak ellenére, hogy papíron ihatatlanul édesnek kellene lennie, nem az.

A nyitó képen látható Karolina galuskája
Egy jól sikerült, klasszikus somlói, olyan lágyan, hogy az erre vonatkozó hasonlatok inkább egy softpornóba lennének valók, ráadásul a rossz magyar szokást is ejtették, nem az olcsó rum, vagy rumaroma adja az ízét a tésztának, hanem az összetevők önmagukban. Házi tejszínhab figyel a tényér szélén, a napsütés hatására sem kívánt összeesni azonnal, ezek szerint Neymarhoz semmi köze családi vonalon.

Epres limonádé és áfonyaszörp
Eperdarabok. Kevés cukor, ami nem rombol, hanem ízeket erősít. Megmarad a gyümölcsök íze (hol méz, hol áfonya, hoppá, irodalmi vonal is bekúszik), semmi bolti műanyag.
Ellenben nincs díszítés, semmi kis plusz, így kissé puritán, a szörpnél megértem, a limonádén hiányolom, hiába, jóhoz van szoktatva az ember.

Csapolt sör
Beck's. Tessék? Házimájas, saját kemencében sült kenyér, kertemből paradicsom, lágy szellővel eltérített simogató napsugár, nagyi receptje alapján sütemények, biobármi, ezt-mind-csak-neked-csináltuk-a-két-dolgos kezünkkel.
Ehhez kitűnően illik egy klasszikus német kommersz, tömegtermelt világos sör, pont a koncepció része, ide találták ki...Jajistenem.
Az üveges sörök közt van javulás, de a "Borsodi típusú" sör létezése itt is kiveri a biztosítékot, tessék kicserélni.
 
Az étlap édességektől mentes részét általában csak átlapozom és itt sem értek egyet azzal a máshol már tapasztalt tétellel, hogy lőjünk mindenre, valami csak megtetszik a vendégnek. 
Szerintem minőségben a sós részleg bőven elmarad a süteményektől, több tétel kicsi és drága, de azért nem is olyan finom, ami nem egy erős kombó. 

Fiú-lány

Egy hely, ahol elég a pincér. Nem kell nézelődni, tekintetet keresni, nyakat tekerni, jönnek rendületlenül. Kicsit túlburjánzik a modoros nagyonszeretünk. Nálam határon belül van, a pénzeszsákoknak ez kell, sokan meg tikkelős hidegrázást kapnak tőle, nagy a szórás a megítélésükben, na.
Irtózatos a hajtás a szezonban, de keveredés, hosszas várakozás a legritkább esetben van, ez mindenképp elismerésre méltó. 
Nyilván sokat segít, hogy a tulajok is részt vesznek a napi munkában és a pincértársaknak nincs alkalmuk azon gondolkodni, hogy az otthonról hozott gömbkólát hogyan szervírozzák ki a vendégnek, de van hátránya is az állandó jelenlétnek. Nem sikerül összhangot teremteni az átlag munkavállaló és a tulajdonosok közt, senki egy pillanatra sem hiszi el, hogy ők együtt dolgoznak.

A napi szopóroller nagyon tetszett, néha ki lehetne hagyni a felesleges köröket:

- Jó napot, tisztelettel uraim, nem lenne kényelmesebb egy terített asztalnál helyet foglalniuk? (tavasszal valamiért úgy jelzik az előszezont, hogy a kávézónak csak a kétharmadát terítik fel, de a többi asztal is kint van. Nyilván hová ül mindenki? A terítetlenhez. Miért? Mert ezek az asztalok vannak szellősebben rendezve és innen jó a kilátás. Agyfasz, na mindegy)
- Köszönjük, nekünk remek itt.
- Ez esetben is megkérhetném Önöket, hogy üljenek át egy terített asztalhoz, nagyon köszönöm!

Mindezt faarccal, amiért természetesen jár az ajándékcsomag, de láthatjuk hogy néha a karamellmáz mögött a fémtest processzora dolgozik.

Szósöl

Bevásárlólistát írtam, úgy egyszerűbb:

1 db jó minőségű fényképezőgép (a mobil szétfilterezve sem az)
1 db jó minőségű fotós
1 db alulfizetett, de még így is jobb szövegíró

Mondom a bajt: kiposztolható ugyan a csapatépítő buli, mert nyilván engem is érdekel, hogy hol ittátok hülyére magatokat tegnap, tényleg. Ha ez megvolt, akkor hangsúlyozzuk azt, hogy együtt voltunk, mert egy csapat vagyunk, te és én, ott és akkor két órára egyenlő. Ezért nem kezdünk a "személyzet" szóval és nem csempészünk reklámot a posztba, hogy melyik borászat volt hajlandó ingyen vedeltetni minket, mert oda a hatás, amit el kívántunk érni. Folytathatnám, de példának elég ennyi.

1 db olyan honlap, ami nem a huszadik találat és a tartalmat sem ártana felhozni nulláról egyesre, pl egy étlapot javasolnék, de lehet, hogy az hülyeség egy kávézónál, én nem tudhatom
1 db önismereti tréning, hogy hogyan toljuk magunkat ízlésesen úgy előtérbe a posztokban, hogy közben a vendég ne gondolkodjon azon, hogy most magadat vagy a kávézót reklámozod!?!

A terv kész.

A Facebook a fentieket leszámítva él és kommunikál velünk, pacsis posztok megszületnek minden évben más-más félreklám felületeken, van sok élőzenés nap, program, egyebek, ez egy ilyen biznisz, ezt így kell, és jól is van.

Nyitva tartás fronton nincs baj: ha már van zene, meg alkohol, meg tópart, akkor szépen kihúzzák éjszakáig.

NEM lehet bankkártyával fizetni. Az a rohadt jutalék, jaj, az vinné a pénzt, nem,nem, a nagyi se akarta volna. Vicc, abból is a rabbis.

Köszhatás

Bontsuk ketté, mint a felezett kacsát. Térdenállós, felfelé csókot hintős kösz azért, hogy a balatoni posványba megálmodták ezt a helyet és meg is valósították. Elegáns volt, ötletes, eredeti, akkor még nem vasaltorrú gumicsizmával és acélbetéttel vesénrúgottan kézműves. Köszönjük a nép nevében a finom süteményeket és a máig is megmaradt jó kisugárzást. Köszi azt, hogy sokakkal ellentétben nem szezonális a nyitva tartás.

Viszont kicsit túlszaladt a "nálunk olyan nincs, hogy nem veszel valamit, ha csak pénzt akarsz szórni van lazacos szendvics is, meg grill libamáj is, ha korán jössz reggelit adunk, ha alkoholista vagy, akkor itt aztán igazán jól be...-hatsz, akár minőségiből is, de ha leülni sincs időd, akkor a kacsapástétomunkból a boltból a sarkon mindenképp vigyél anyádnak, örülni fog, nem érted, ja német vagy also kiskacsa für dich, danke, mehetsz" üzletpolitika. 
Szinergia, meg pénz, értem én, de nem tetszik.
Nem jó, de leginkább rossz a sok bosszantó hiba, amit látványosan leszarnak, pedig orvosolható lenne és tényleg férjen bele, gyerekek, hát ömlik a pénz, tessék visszatalicskázni belőle.

A Karolina szuper volt, most jó. Sok mindenből tevődik össze ez az érzés az emberben, de könnyen felejtő faj vagyunk. Ha a helyükre kerülnének az alapvető dolgok, ha fejlődne a cégvezetés sok olyan fronton, amire nem születik az ember, hanem tanulni kell, akkor évek múlva is öröm lesz leülni és nézni a Balcsit, falni az édességet.
Ha marad a kis lépésekben, szinte észrevétlen hanyatlás, akkor a mostani 70-ről 100 százalékra szökik a "Autóval jöttem, de csak azért mert a yacht nem fér el az M7-en" arcok aránya és szépen eltűnik minden, ami otthonos, kedves és nosztalgikus a helyben.
Most nem érzem az erőt a jobbik fajta megmaradásra, de ne legyen igazam. Kivételesen őszintén kívánom.