Az egyszeri földműves (korábban paraszt, de azóta mindenki feljött egy kicsit, kivéve néhányan, nyakkendőben, nehezen kimondható táskanévvel a kézben) lányát a tarlón elkezdi fűzni Miska, a maga ValóVilág stílusában:

- Te Julis!

- Heee?

- Te Julis, akarsz velem dugni a szénakazalban ott mögötted, mondjuk most?

- Jaj, hát Miska, olyan vagy, értem ám én a célzást!

Én Julis vagyok. Nem, nem "arra" vágyom, hanem az egyértelmű dolgokat szeretem és néha még azt is nehezen dolgozom fel. A "hely hangulata olyan, mintha", "itt mindenki a szerepjáték része", "a ruhák mind jelentenek valamit" stb. Nem. Nem látom, nem értem. Tessék nekem légkalapáccsal adni a nyomatékot, mert különben csak az jön át, hogy térkép van az asztalomon, mint régen a töri szertárban. Nem megy ez a szerepjáték vonal, engem a pincérlány semmi extra körítéssel nem fogadott azon kívül, hogy hová óhajtunk leülni. Bár igaz,néhol már ez is extra. Vagy az a szerepe, hogy azt játssza, hogy pincérlány? Ebbe rövid úton nagyon belekeverednék, úgyhogy hagyom is.
Az öltözetek jópofák, de én nem értem mi a sztori, mert senki nem mondta el. Idő pedig épp lett volna rá, mert nem volt teltház, s akkor finoman fogalmaztam. Ha nem megy mindenkinek szájba rágni, hogy mi ez az egész, akkor írjátok le az étlap elejére. Ha nem tetszik, max kihagyom. Szóval ha csinálunk valamit, történjen mán valami...

Kedvességből ettől függetlenül jeles, mosolygás van meg szeretet, meg kezdeti amatőr lépések, mint amikor Munchkinban azt hiszed, hogy a Plutóniumsárkány hármas szinten legyőzhető.

Válogatunk szép csendben az étlapról, jól hangzik minden, tán a friss, házi zöldségropogós-t, mint főételt nem tudom hová tenni, de egye kutya. Haggis ellenben nincs, biztos megfúrták a mocskos angolok a skót nemzeti eledelt, a Brexit óta nagyon elszállt velük a ló. Jó, akkor legyen tradicionális kis kolbászka, "Toad in the Hole" meg puding. Na, az sincs. Válogattam tíz percig, majd a két jelöltből semmi. Javaslom, de tényleg csak a játék kedvéért, hogy az elején a törpe, vagy az óriás, vagy igazából nekem mindegy melyik, de böfögje fel nekem az étlapról választható eledeleket, mert ha tippelős kvízre akarok menni, akkor választok egy random Rózsagyuris játékot.

Végül a cheddar sajtkémleves, zölfűszeres grissinivel, a rozmaringgal ízesített csirkés pie és a ciderben párolt sertés pite lett a menü, mert megtudtuk, pie van dögivel, mi meg nem akartuk, hogy rajtuk maradjon. Még egy apróság a kajákhoz: nem attól lesz finom, hogy rokokó stílusban írjuk le azt, hogy hús meg krumpli. Balzsamos hagymalekvár...Grr... feljött egy kis sárgarépa ettől a túlcicomától.

Kísérőital a Gyömbír, ami hasonló, mint a John Lemon; valakinek volt egy jó ötlete elnevezésre, ami benne van az meg átlagos és drága. Az American Pale Ale sör kiváló volt, sajnos elfelejtettem melyik sörfőzde remeke, de nem Kraken, az mekkora lett volna... A sörhab szép, az íz kellemesen citrusos, kifejezetten lágy.
Amatőr húzásoknál maradva, a Staroprament könyörgöm, felejtsük el örökre, ha a hely azt hirdeti magáról, hogy különleges sörök, akkor ne a cseh Ászok legyen a húzónév a csapon. Angol kaja, angol ipari forradalom és gőz, legalább valami erre utaló ugyan kússzon már fel a sörcsapra is!
A kézműves kínálat, bocsánat Kraft, vagy most épp nem tudom, hogy kell hívni ugyanazt, egészen korrekt, a hölgy szépen elmondta, hogy mik vannak a szégyen cseh világoson kívül.

Húsz perc a várakozás, mert az ételek frissen készülnek, de gondolom ez valamelyik alternatív idősík, mert inkább 35, de a leves jött gyorsan, az igaz.
A cheddar szósz a chips mellé a moziban csíp, ezt mindenki tapasztalhatta már. A cheddar levesek sajnos elvesztik ezt a remek tulajdonságukat a legtöbb helyen, híg furcsasággá válnak, no itt nem.
Remek, fűszeres, forró, pikáns, nem túl sűrű, jó állag. A rászórt, frissnek szánt rukkola kissé bágyadt volt, mint Győzike agysejtjei az elmúlt tizenöt évben, a grissini meg pirítóssá alakult. Nincs ezzel baj, finom volt, csak elsőre furán néz az ember, ha valami hosszúkásat rendel és háromszöges érkezik helyette.
Nagyban ezt azért nem érdemes eljátszani, egy Peugeot 2008-at kérnék full extrásan, hm, Citroen C4 Cactus lett, maradhat? Hát olyan szép sárga, vigye mán el.

Na csapjunk a pie-ba is, az adaggal nem lesz gond, beúszik a képbe a felszolgáló kezében, mint az Executor Vader nagyúrral a fedélzeten, kb. 1:1-es méretarányban stimmel is. A csirkés változat, nos jó is, meg nem is. A tészta egyszerűen remek, kellően zsíros, omlik is, meg puha is. A húsos rész, ami nem annyira eltalált,a rozmaring épp hatost dobott két kockával és a szakács mondta, akkor mehetsz, jó napom van, meg a szabálykönyv is ezt mondja.
A hús alapvetően főtt, tehát nem árt egy jó adag fűszer, hogy legyenek ízek, azoknak a sütős rész alatt nem sok idejük van összeérni. De az angol eredeti meg nem arról híres, hogy magyar szájíz szerint készül, egy mezei házelnök nem is lesz soha a hely vendége, maximum ha Özil elénekli neki a székely himnuszt visszafelé, rabonázás közben.
Na de ha továbbgondoljuk, felrémlik, hogy a klasszikus angol konyha pont olyan, mint a magyar gazdaság: alapjaiban használhatatlan. Igen, a pite alapvetően elég régi angol recept, tehát még Jamie Oliver előtti, azaz bátran mondhatom rá, hogy hiányzik belőle a spiritusz, legalábbis ebben a formájában.
Így én merném feljavítani, mert egy extrém sűrű, épphogy ízes csirkehúsleves sült tésztával a tetején nem lesz a magyar vendégek kedvence, a britek meg mennek a Kaledóniába, mert ott komolyan vették ezt a hülye angol vonalat és árulnak Guinness-t, meg Belhaven-t a száz fajta whisky mellé. Mik vannak...

A sertés eggyel jobban sikerült, ott érezni a cidert is, meg hogy csak meg tud szaladni az a jó fűszerkeverék a mester kezében. A krumplipüré átlagos, rukkolával már találkoztunk korábban a sajtlevesben úszva, pont ugyanolyan, csak egy kis mézédeskés szósszal bolondítva. Nem rossz az összhatás és néha tényleg érzem a whatafeelinget, de aztán jön egy gonosz átok és két körből kimaradok és újra a földön, a fáradt rukkola meg vigyorog rám.

Kellene valami nagy dobás. Bárány? Tudom, jó minőségű bárányt szerezni Magyarországon nagyon nehéz, bégeti minden felkent blogger és szakértő, de engem igazából nem érdekel. Ha ennyi minden, ami angol le, vagy fel sem került az étlapra, akkor tessék valamit virítani. Kevesebb sztori, több kaja és jók leszünk, a dizájn remek.

Nem szoktam árakat írni, nem is fogok, de egy leves, két főétel, két pohár sör, és egy üdítő annyiba került, mint 5-6 db ebédmenü a városban bárhol, elhelyezkedéstől függően. Ez itt így ezért sok. Lehet ez még jobb, de akkor tessék előkapni a játéktáblát, meg a varázspálcát, mert magától nem megy mennybe a hely.