Börze - hűvös, de melegen ajánlott

2017. szeptember 19. - Ryan's gift

img_20170904_141834.jpg

Felütés

Ötker igazán szép része megvan? Parlament, Szabadság-tér, korábbi MTV székház, vidám ebek vidám gazdikkal, a német megszállás jól sikerült emlékműve, stb. Ez már az a terület, ahol Tóni is elszégyelli magát, ha véletlenül a kopott Louis Vuitton-t viszi magával lopni. Mindenféle jobb-rosszabb étterem sorakozik a környéken: vannak régi, megbízható motorosok, van, aki arra vár, hogy felfedezzék, vagy arra, hogy a gyanútlan külföldi betérjen és egyen valami használhatót drágán. Néhányan etetik a környék menő helyeinek dolgozóit; mégsem lehet a Bank Centerből, vagy a Matolcsy-házból kilépve egy egyszerű csalamádés hambit fagyasztott húspogival bekapni. Merítési lehetőség van tehát bőven, s aki ide újoncként beteszi a lábát, az minden értelemben kösse fel a gatyáját, mert konkurencia akad bőven, bármelyik ligában is óhajt játszani.
Mondjuk akinek sikerül ide bekerülni, az lehet, hogy nem egy mezei pályázaton nyújtotta be a legjobb ajánlatot, de ezen ne akadjunk fent, szerencse is kell az élethez.

Belépek

és konstatálom, hogy a Centrál Kávéház hangulata beragadhatott a klaviatúrán és valaki véletlenül rányomott a Ctrl V-re, aztán kicsit azért átszerkesztette, mégis eltelt 20 év. Maradjunk annyiban, hogy hűvösen tetszetős. A márványos asztal kávéházba jó választás, étterembe inkább vicces. Nem szívesen eszem róla, kérem a fa asztalt, vagy legalább a terítőt: kellene egy kis melegség, hogy jól érezzem magam.
A pultok a kötelező látványelemekkel nagyon szépek, asztalok elrendezése jó, világítás jó, sodó jó. Elegancia, minőségi anyagok tonnaszám, hatalmas tér, kényelmes ülőhelyek, tényleg minden van, az meg ízlés dolga, hogy kinek mennyire tetszik. Az biztos, hogy a kivitelezéskor és a berendezés kigondolásakor senki nem állt az kék-sárga áruház leárazott termékeket gyűjtögető sarkában remegve, hogy kijön-e ötvenből a jokmokk szett.
És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Éttermet nyitni rengeteg pénz, már csak a konyha kialakítása miatt is. Ha a vendégtér is mindent megkap, ami jár neki, főleg ekkora területen, akkor már mészárosi mércével is kimutatható összeg (mondjuk a havi zsebpénz anyának) a kezdeti beruházás.
Ha van hozzá tapasztalat, meg üzleti érzék és némi szerencse, akkor ez előbb, de inkább utóbb meg is térül. Egyelőre itt csak a hatalmas beruházást látom, az étlap remek, kerületi viszonylatban az árak nem arcpirítóak, de hogy ebből ez az irdatlan mennyiségű pénz mikor jön vissza, az nagy kérdés, mert a "vazzzeee, ez kva jó" érzést talán ha csak egy pillanatra éreztem. Ez nem jelenti azt, hogy rossz a hely, csak nem lenyűgöző és így marad a sokadik a listán, ha épp azon gondolkodom, hol egyek ma este.

img_20170904_135144.jpg

Étlapot nézek

ami nálam egyet jelent a "mit iszunk" gyomrot görcsbe rándító, kínzó kérdéssel, majd azonnali megválaszolásával (sört), de itt a válaszok megnyugtatóak, májat simogatóak.
Van saját Börze Ale, ott a piros pont és van Sopi IPA, ami a magyar nagyüzemi sörfőzés legnagyobb találmánya a Borostyán óta. Az a vonal sajnos elhalt, reméljük, ez nem fog. A sörforradalom végre elérheti ezen nedű által azokat is, akik az elmúlt öt évben is csak azt voltak hajlandóak nézni, hogy ötszáz alatt legyen a korsó, mindegy, mi van benne. A rövidek közt a kínálat alapos, kimerítő, sokaknak újdonságokat is tartogató, maximálisan remek.
Ahhoz képest különösen, hogy milyen igények szoktak jelentkezni a vastagabb tárcával érkezőknél is.(dupladzseket aranyom, sok jéggel, köszi). A koktél-long drink vonalon nem csak a mindenhonnan ismert Aperol Spritz, hanem egyéb spritzerek is rendelkezésre állnak, tényleg kitettek magukért. A Hendrick's-ből készült gin&tonic ára kicsit túlfutott, de legalább van:
Apróságként annyi, hogy a Jägermeister-t így írják, és nem úgy, ahogy az itallapon van. 

Kávéból már szinte sok is a tizenvalahány, a cortado-ról, ha ketten tudják havonta, hogy mit jelent, akkor sokat mondtam (Egyébként azt, amit minden kedves kétkezi alkoholista mond a két dekás mellé reggel, köszönés helyett: espressót kérek szépen léccives, kicsi tejjel), de ez legyen a legnagyobb baj.
A babyccinot lecserélném egy Chai Lattéra, annak van is értelme, mert nem mindenki koffeinbuzi, de sokan szeretik a forró, ám nem kakaoid (új szó, én találtam ki, ne tessék ráguglizni) italokat. Szóval a babyccino neve is ingerlő, amúgy is, a kölyök maradjon otthon, ha rongyot rázni, vagy randira megy az ember, mert még a végén olyan förmedvényeket lehet instázni, ahogy anya, apa meg a három éves Lucien von der Rózsika egyaránt eltartott kisujjal isszák a nedűt. A legkisebb ugyanúgy porceláncsészéből, damaszt előkével, de ő a kis habosított tejecskét, némi vanília ízesítéssel, na hagyjuk már. A kilencven Forintos vásárlási árat amúgy sem tudja értelmezni egy bizonyos réteg, kinek kell az, hogy anya agya letiltson. img_20170904_143732.jpg

Ettünk olyat, hogy

"Fölséges hidegtál", ami a klasszikus semmi extra étel, ha nincs kedved a fantáziádat elereszteni, akkor tizenkettő egy tucat hideg dolgokat egymás mellé teszel és kész. Szalámi, krémek, kolbász, zőődség, puha kenyér, nézd, hogy örül neki. Ha ezek minősége jó, akkor minden rendben, az étterem keresett egy rakás pénzt, a vendég evett egy jót, a gasztronómia meg most kicsit kussol a sarokban, de hát van ilyen.
A minőséggel nem is volt gond, a szép tálalást ne firtassuk, ott egyelőre marad a Level 1, innen még szépen lehet araszolni fölfelé, anyám, ha Parkinsonos lenne, akkor is szebben szórná meg sajttal a tálat és amúgy meg ennyire kommersz zöldséget adni körítésnek, az annyira 1995, legalább mutatóba valami kaliforniai paprikát, meg zellert, azzal máris 2006-ba repülhetnénk. A húsok finomak, de itt is legalább egy kis eredetiséget, könyörgöm...

img_20170904_140147.jpg

Kapros-tejfölös bárányleves burgonyagombóccal - na, ehhez már főzni is tudni kell! Szerencsére gond nélkül vette az akadályt a kávézónak álcázott étterem, hús van rendesen, meg is főtt, ízre kellemes, ellenben nem rágós. Gombóc, zöldség, ízesítés rendben, a kaporral is sikerült óvatosan bánni. A leves maga forró, de nem mikróban maradt öt percre módon, szóval azt kell mondjam, ez jó. A tejföl a tetején ahogy beleolvad az első kanálba és keveredik a forró lével. Isteni. Ha nagyon akarok, akkor az árán tudok lovagolni a többi leves tételhez képest, de nem vagyok az a klasszik zsoké alkat, így nem teszem.
img_20170904_140058.jpg

Kukoricás rizottó kecskesajttal. Ez már igen jól is néz ki. A retek, mint díszítőelem kitűnő találmány, egyszerűen jó a színe mindenhez, ide meg még az íz is stimmel. Ugye, hogy nem lenne annyira bonyolult azt a hidegtálat kicsit feltúrbózni? Na, de vissza ehhez a fogáshoz: rizottót merész vállalkozás kínálni, mert annak ellenére, hogy nem rocket science, nagyon könnyű elrontani, illetve vannak évszázados értelmezési tévedések, hogy ebben a kategóriában mit szabad a rizs mellé keverni, mert azzal biztosan finom. Nem. Mindenesetre kukoricát és kecskesajtot szabad, főleg, ha az arányok is stimmelnek és nem csak az olcsó összetevőből (rizs) van valóban jelen a tányéron értékelhető mennyiség. Krémes, lágy, szétmálló finomság, igazán jó ízekkel.

img_20170904_141751.jpg

Harcsa "zöldborsófőzelékkel" és kolbászmorzsával. Az elnevezést rögtön pokolra küldeném, mert: ha tudatni akarja az étlap, hogy ez nem zöldborsófőzelék, akkor javaslom, ne írja oda.
"Harcsa és zöldborsókrém/pürésített zöldborsó, zsenge szemekkel díszítve/tejszínes zöldborsóálom könnyed pillanatai/, stb., bármilyen visszataszító hülyeség kitalálható, csak ezt ne.
Mert így két dologra tudok gondolni:
1) a vendég van hülyének nézve, "ééérted, idézőjelbe tettem, tehát nem az, de hogy te is értsd, mégis azt írom oda", na, milyen?
2) Egyszerűen nem tudták jobban megfogalmazni, hogy ez mitől is olyan forradalmian új, akkor meg lehet, hogy nem is annyira forradalmian új.
A harcsa puha, omlós, a zöldborsóbármi pedig üde, friss, egyszerűen kitűnő. Az árazás itt is vicces, a harcsa nem Beluga kaviár, ne legyen olyan az ára sem.

Az összhatás

jóra sikerült, de eszembe sem jutott maradni. Pedig ha ennyire jó a konyha, onnan csak egy lépés, hogy az ember kikérjen még egy üveg bort, két whiskyt, meg három escort lányt vagy ami szembe jön és elücsörögjön 1-3 órát pluszban.
Pedig a mosdó is olyan, hogy azt hittem, a szuterénben kialakítottak egy lakosztályt. gyönyörű, tiszta, tágas. A kiszolgálás 4,8 pontos, néha előbújt a kötelező túlburjánzása a kedvességnek, ami gyakorlatlan pincéreknél előfordul, de ezen lehet javítani. Szóval minden a helyén van, de ez a hangulatmeghasonlás nekem elsőre betett. Másodjára jobban igyekszem, addigra hátha felkerülnek az abroszok is.

 

Frici papa kifőzdéje

Örök darab

2017. szeptember 12. - Ryan's gift

img_20170327_133003.jpg

Hjaj, ha még egyszer 21 lehetnék! Mondjuk akkor most a beiratkozás utáni Zh-ra készülnék (= kicsit feszültebben iszod a sört a sarkon) és számolnám a százasokat a zsebemben, ami amúgy lukas, hisz tele van százasokkal és lehúzza, mint kínait a table dance bár a hétben.
De az érzés azért hiányzik, amikor a semmittevés közepén beállít édesapám az aznapi menüvel: rántott csirkemell frissen készítve, tökéletes krumplipüré, kovászos ubi, majd desszertnek mákos guba, de akkora, hogy beleremegsz. Esetleg bableves és rakott krumpli, diós guba. Aki egy pillanatra azt képzelte volna maga elé, hogy jó apám köténnyel a derekán reggel kilenc óta főz, majd lélekszakadva hozza az agglomerációból a város közepibe a friss étket, azt ki kell ábrándítsam: minden fogás a helyi kifőzdéből, ismertebb nevén Frici papától származott, amivel mindannyian jobban jártunk.
Két hete voltam utoljára, korábban meg hetente háromszor. De annak már nagyon-nagyon sok ideje. Lássuk, mit tartogat a Király utca leghíresebb kifőzdéje!

Tovább

Mészársteak Kitchen

Hangulata a nevében

2017. március 10. - Ryan's gift

img_20170225_143632-2.jpgNem tudom, létezik-e ez a kategória, amit a Mészársteak Kitchen meg akar teremteni, mindenesetre megpróbálták, a bátorságért dicséret illeti őket.
Olcsón jót, olyan van.
Olcsón egész jó húst, olyan is van. Megfizethető áron olyan steaket, ami valóban arra hajaz, amit máshol ötször ennyiért vesz meg az ember, nos, azt valószínűleg nem lehet. Nincs filléres nercbunda, nincs Dacia áron Lamborghini, de még Volvo sem. Valamit el fogunk veszíteni, ha csak hasonlót teszünk le az asztalra. Az élmény részben kompenzálható megfelelő körítéssel, de pont ebben komoly hiányosságok mutatkoznak.

Tovább

Stand 25

Csillag, takarékos fényerővel

2017. március 01. - Ryan's gift

img_20170227_160126.jpg

Széll Tamás, Szulló Szabina, Hold utcai gasztropiac, ötker. Jól néz ki, jól mutat, jól hangzik, ahhoz képest, akitől kapod, nem is drága. Ésatöbbi ésatöbbi szlogenek és suttogó propaganda. Ez így van jól, kell a hírverés minden új helynek és kellenek az új helyek még mindig. Kell a verseny, kell a minőség, no meg kel a bimbó is.

Akik nem értettek egy szót sem az első bekezdésből azok kedvéért röviden: a Bocuse d'Or európai győztese és világdöntős negyedik helyezettje (ami kb. akkora szó, mintha jövőre Dzsudzsiék Olaszországot kiütve a nyolc közé jutnának a VB-n, vagy gasztro világban olyan, mintha Norbi valami ehetőt tenne le az asztalra, felesleges pofázás nélkül) Széll Tamás kis csapatával éttermet nyitott a Hold utcai piacon, ahol 2-3 fogásos menüt kínál, európai mércével megfizethető áron, azaz választásunktól függően 3-9 db átlagos helyen kapható menü áráért.
De ezért a pénzért valaki olyan sürög a konyhában, aki nemrég egy Michelin-csillagos éttermet vitt és évek óta igazolja, hogy bitang jól főz. Nézzük, mit hozott ki a Stand 25 a remek alapadottságokból!

Tovább