Laci bácsitól főzni tanulni olyan, mint pornófilmből felkészülni az első (vagy bármelyik) éjszakára, de abból is az NDK-s, kezeletlen felületekkel megáldott főszereplős poresz. 
A magyar gasztronómia állócsillaga nyolc percbe egyszerűen mindent, de mindent bele tud sűríteni abból a tudásból, aminek köszönhetően ott tart e lángoktól ölelt kis ország értékrendje és vendéglátásának 80%-a, ahol. Köszönjük. 
Az örökké elálló konzerv löncs keresztezése az állatorvosi lóval és Freddy Krueger legszebb borzalmaival.

Mesterünk azért jó választás főzős műsor vezetésére, mert:

• nem tud beszélni
• nem tudja, mi a következő lépés
• nincs benne kreativitás
• nem óhajt előrelépni egy atomóra-késésnyit sem 1988-ból
• az alapvetően ehetőből is ehetetlent varázsol
• csak és kizárólag gusztustalanra készít el dolgokat, még ha azok akár vonzóak is lehetnének

A honlap szerint Olimpiai bajnok és cukrász, de egyetlen műsorában sem csap oda a nyújtódeszkára egy kis vizes lisztet, hogy tésztát varázsoljon belőle, hanem mindig kicsomagolja, mert hát lehet a boltban is kapni.
Ezekből az alapanyagokból kiindulva lássuk a művet!

SONKÁS BUNDÁS BANÁN - MŰELEMZÉS 

0:02: indítunk egy erős felütéssel, egyben in medias res; "itt van a nyár, itt van újra". Az átirat könnyed hangulata megadja az alaphangot a következő percekhez. A "jönnek a kertipartyk" enumeráció tökéletesen helytálló, leíró jellegű folytatás, de valahogy egy képzavarral idekeverednek a gyerekzsúrok is, úgy látszik, az alkotó fantáziájában a porontyok kizárólag nyáron potyognak, rendeletileg csak október és december közt szaporodik a magyar, enyhe Nagy Testvér utánérzés, erős, bátor kezdés.

0:36-nál a művész felajánlja hallgatójának, azt, amit nagyon kevesen mernek meglépni: alternatív befejezés lehetőségét tárja elénk, miszerint "mártást is fogyaszthatunk" a sonkás banán és köretei mellé, de a strófa titokzatos csábereje abban rejlik, hogy soha a büdös életben többé nem jut eszébe, hogy ezt megemlítse, csak meghagyja nekünk a lehetőséget arra, hogy pl. egy ecetes-kakaós öntetet vizionáljunk a finomság mellé, gondoljon mindenki, amire akar, ez az igazi gasztroköltői szabadság.

1:00: minden főzni vágyó rajongó álommondata adja meg ennek a szent mesterségnek a kvintesszenciáját, a lehetőségek végtelen szabadsága jelenik meg tömören: "a burgonyát főzzük meg. Nem nagyon, csak kicsit". Gondolkodjon el ezen mindenki! A dolgokat sosem szabad túlzásba vinni, szakácsunk azt kéri, lássuk meg a határainkat, járja át testünket az erő és találjuk meg a PILLANATOT. További jó tanácsokat vizionálok: 
A húst, az áldott csirkét szeleteljük fel. Ne hosszúkásra. 
Az almákat, vagy esetleg a körtéket pucoljuk meg. Több, mint kettőt. 
Kell bele kakukkfű is. Talán-talány, tárkonybákom. A jó ég tudja, mennyi kell, de kell.

1:44-nél apró időutazás, múltidézés, szinte feltűnés nélkül, a sorok közé rejtve. A szerző saját fiatalságát, üde pillanatait szeretné újraélni, így azokból az időkből  merít egy alumínium merőkanállal; '91-ben ilyen volt a jó minőségű sonka. (Igen, ennél volt sokkal rosszabb is.) Az állandóság kifejezése egy gyorspácolt húsdarabbal. Újszerű, attraktív elem, nem sokan mernek ehhez az eszközhöz nyúlni manapság a konyhában.

2:29-nél látszik, hogy az alkotó nem szereti a meglepetéseket, a sorok mesterien előkészítve és el(ő)próbálva épülnek egymásra, vagy kizárólag előre luggatott sonkát vásárol kedvenc mészárosánál Laci bácsi, ez sosem derül ki.

Az izgalmak ezt követően sorban követik egymást, egy, a szerző által sem várt minidráma keretében, ami szinte egy kész mű a műben - a hivatalosan atombiztosra rögzített (két fogpiszkáló!) sonka 2:43-nál úgy válik le a banánról, mint jóllakott csecsemő az anyai csecsről, de egy ügyes vágás ezt elfedi, a következő képen már gasztrocsúcsokat mászunk meg az alábbi képi világgal:

A szerző nem hagyatkozik a hallgatóság képzelőerejére, minden borzalmat a maga naturalisztikus valójában mutat be: a tőrrel átdöfött banánok olcsó disznóhúsmaradékba tekerve forgolódnak kínlódva a felvert tojásban. Ady csak pedzegette azt, amit Laci bácsi egy erős tenyeressel csap le egyenesen az arcunkba. Endre egyszerű párhuzamokkal dolgozott:
állni-gyászban, fuldokolni a fáklyafüstben, etc.
Itt a teljes szabad asszociáció képei jelennek meg, tojássárgájában ugyanolyan, ha nem szörnyűbb az élmény, mint a fáklya mellett, a szenvedő ember megtestesítője a banán, amint vergődik vígasztalan, mi pedig érezzük, hogy valami elszorítja a torkunkat. Ihletett pillanat.

2:54-nél fokozódik a fokozhatatlan, Nemes Nagy Ágnes amikor újonnan teremtett istenét felsegíti trónjára, kerubokat hív segítségül, Laci bá' Frankensteinje zsemlemorzsa segítségével nyeri el végső formáját és teljesíti ki hatalmát:

2:58-nál váratlanul a korábbiakra utaló, újnak szánt, de mégis, valahol már sejtett gondolat jelenik meg: "kézzel fogunk panírozni". 
Noha már panírozunk pár másodperce, a szerzemény többször is utalt erre kimondatlanul, az idő mégis maga köré tekeredik és újra és újra ennek a pillanatnak az átélésére késztet minket. Kisagyunkban napokig fog visszhangozni: kézzel fogunk panírozni...panírozni...
Amúgy nem akarom tudni, hogy Laci bácsi mivel szokott még panírozni kézen kívül, fedje jótékony homály ezt a rövidke kiszólást, legyen ez az a sor, amit ötven év múlva sem tudnak igazán helyre tenni a megszállott műelemzők.

4:02 a mű képi csúcspontja. Olyan ez, mint amikor a Himnuszban a Balsors-t kezdjük énekelve szavalni, borsódzik a hát, dagadnak az erek, zihál a tüdő, Laci bácsi pedig itt a csúcson úgy bassza ki az ananászos rizst a tányérra, mint jól nevelt focista a taknyot a pálya szélére:
"Hophop". Mily könnyed, mily zavarbahozhatatlan, mennyire egyedi! A kis rizsszemek boldogan szaladnak a négy égtáj felé, de könnyű derűjük és a szabadság pillanatnyi rózsaszín fátyla hamar elillan; a mester kézzel ráformáz a kicsit szétszóródott ananászos rizsre, jótékonyan, atyaian, védelmezőként terítik be az ujjak a köretet. Ritka, erős pillanat.

4:26-nál új szereplő jelenik meg a semmiből: bébikarotta. 
A bébirépa a tragikus hős a mai nyolcpercesben, egészséges, szép, romlatlan minden egyéb alapműben, de itt új szerepet kap, méghozzá a nyálban áztatott fókaembrióét. Mellesleg, - kiszólva az elemzésből a közönség felé  egy pillanatra - élek a gyanúperrel, hogy nem bébi, hanem apróra vágott, ami ugye más műfaj.

4:58 Egy mély levegővel, de mégis könnyedén előadott epitheton ornans cunami zárja a húsbamaró művet: az elkészült étel díszítő jelzői az "üde, friss, fiatalos" kifejezések, de a drámaiságot fokozni akaró és TUDÓ szerző itt is rá tud húzni még egy lapáttal, erre már valóban csak a legnagyobbak képesek. 5:00 és 5:02 között egy olyan hatásszünet vezeti fel a szabadvers kulcsmondatát, hogy kottában nyolc fermátával kellene súlyosbítani a szünetet, de végül csak kiszabadul a szellem a palackból: a rizzsel kínált, olajban sült banán, panírban forgatva a diétázók számára is tökéletes választás. 
Függöny, taps, meghajlás.

Jó étvágyat kívánunk!