Kritikus hajlam

Kis-Mexikó Újpesten

Calavera étterem

2016. október 20. - Ryan's gift

img_20161009_134959.jpg

Brandon Lee óta ismerjük Kis-Tokiót, most ünnepélyesen bevezetjük a Kis-Mexikó kifejezést; jelentem Újpesten van. Sombrerókat fel! (Aztán gyorsan le, mert a helyi ultrák nem kedvelik az ilyen kihágásokat.)

A kerület élhető helyeit már korábban elkezdtük bemutatni, az Egyelek+ azóta is üde színfolt, a legtöbben azonban egyelőre a "lappangó tehetség" jelzőt érdemlik ki, mert ittam három felest és ilyenkor megengedőbb vagyok az igazán ótvar helyekkel szemben (Mákos Guba kifőzde, Oxygen Wellness étkezdéje, Külváros Kávéház és tsai.) is, ezért mindig öröm, ha valami használhatóba botlik az ember a lila kerületben.

Hogy mire a nagy lelkesedés? Sikerült egy olyan vonalat jól elindítani, amiben azért akad kockázat (érdekelni fog bárkit a külvárosban egy hely, ahol igényes rövideket lehet kóstolni?), újdonság (az előző pont és pl. a nitrokávé), hiánypótlás (mexikói ízek Újpesten). Van tehát tequila, igen sokféle, amivel nem körmöt lehet lemosni, vagy ájultakat ébreszteni, hanem van íze, karaktere, múltja, méghozzá nem sóval-citrommal, hanem magában. Sörkultúránk már akad, a borról valamiért azt hisszük, mindig is volt, széles palettáról lehet whiskyt válogatni egyre több helyen, pezsgő bár is akad, ahol a Törleyvel max. a felmosóvizet színezik, most itt a lehetőség, hogy a tequila is a helyére kerüljön.
Ha ez nem elég, akkor van itt limonádé, ami úgy csípi a szemet, mint máshol a chili con carne és Tóni helikoptere együtt, a burrito finom és nagy, a hangulat pedig több, mint oké. Essünk neki, mint az egyszeri díler a motorháztetőnek! 

 

 A HELY

 

img_20161009_133017.jpg

Újpest kevéske szép részeinek egyike a főtér, ahová az egykori hentes helyére megépült pár éve a Központ Bisztró, mint ígéretes kezdet a gasztronihil közepén. Ott találunk az étlapon egész tűrhető hamburger, meg kézműves sört, idényenként változó, átgondolt étlapot, no meg egy 15%-kal magasabb árképzést, mint az indokolt lenne a város valódi központjától jó 10 km-re, de ez mindenkinek szíve joga.
A tulajdonosi kör úgy gondolta, ideje terjeszkedni és 30 m-re a főhadiszállástól megnyitotta a másodikat, "fiam, maga kifogta Dél-Amerikát" stílusban. Jók a színek, jók az asztalok, jó a pult, jahj a Sanremo kávéfőző, az több, mint jó, ki is posztolták az érkezését Zuckerberg világának kirakatába, mondjuk a Napoli nem egy klasszikus darab, de attól még elképzelni is gyönyörűséges, hogy milyen remek fekete lesz ebből.

Elegendő a tér, nem egymás nyakán ülnek a vendégek, az asztalok nagy része mobilis, könnyedén összerakható tíz főnek is egy sarok, de ketten sem kell rosszul éreznünk magunkat. A pultból az egész helység belátható, így nincs pincérvadászidény kijelölve, ha akarnának, sem tudnának nem észrevenni. Bármennyire is elképzelhetetlen a negyedik kerületben egy kis közép-amerikai fülledt, légyzümmögéses délután és bármennyire is sablonos a színhasználat, a hatalmas "Tequila" felirat, egyszerűen működik és tetszik és mindjárt odalépek pincérlányhoz, hogy a blúzába csempésszem a kolumbiai áru pár grammját, amit a hefe a konyhában meg tud kóstolni (kávéra gondolok, kedves másban utazó barátaim). Rég beszéltem már kedvenc helységemről, a mosdóról bármely cikkemben: az is remek.

AZ ITALOK

Kukoricás limonádé, chilis-agavés limonádé. Wow.
Hollywoodban 10 éve mindenkinek malaca volt otthon, mert az volt a menő, vagy csak mindenki ugyanazt a rossz minőségű hallucinogént kezdte szívni és így ütött be, lehet nálunk most fog divatba jönni (már a malac).
Hozod a kis kedvenced ebédelni és már röffenti is befelé a tengerivel felturbózott nedűt, vidáman, felszabadultan, mint kis hazánk. De ha a gazdi is belekóstol, lehet nem fog többet adni belőle, mert finom. Semmi extra, csak egyszerűen a kis édeskés kukorica íz hozzáad a megszokott citromoshoz annyit, hogy mosolyra húzd a szád és visszadugd a hatlövetűt. A chilis változatról gondolná azt az ember, hogy itt bizony kevéssé józan életű földművest vakítunk, majd lesz egy fröccsöntött műanyag díszpaprika és az Aro gyömbérszörp meg becsíp egy kicsit, de csak olyan lepkeszellentés-szerűen, mint a "Pokol Tüze" ketchup, amit kb. be kéne tiltani a vásárlók megtévesztése miatt. De kérem nem. A csíp, az azt jelenti, hogy égni fog a torkod és nem érted, hogy ha valami jeges, akkor miért nem hűsít, de közben édes is, tehát kéred a következő kortyot, hát egyszerűen zseniális az első élmény, aztán meg békésen elszopogatja az ember, mert kemény és mert kettőtöknek nincs hely ebben a városban.

img_20161009_134542.jpg

A meleg italok és kávék közt újabb apró érdekességek és finomságok: fehér forró csoki tejszínhabbal, vagy pillecukorral is kérhető az előző nap tequilázóknak, jó féle Latte üvegpohárban, és az újdonságokat próbálgatóknak a záslóshajó, a nitrokávé.
Elmenne a Halálos Iramban extra benzinfajtájának is, de nem egészen erről van szó. Hogy mennyire lesz múló divat és hóbort, azt majd az idő eldönti,de egyelőre terjed többfelé is a világon. A lényege annyi, hogy nagy nyomású nitrogén segítségével a kávé csapolásra kerül és közben krémes-enyhén habos állagot nyer és a főzés rész így értelemszerűen kimarad. A kávé tehát hideg, picit alapból enyhén édeskés ízű a technológia miatt és hasonlít a barna kávés sör állagára. Rajongóknak kötelező!

 

Alkoholos fronton van sör, a kihagyhatatlan Cerveza, a Corona mellett azonban ott figyel a Rizmajer kukoricás söre, plusz pont bevésve, átlagos röviditalok ééés lapozzunk, mint olaj a Mexikói-öbölben, úgy tör elénk két teljes oldalnyi agavé-főzet.
Na de álljunk meg. Mi az, hogy mezcal? Az is van. Az nem tequila? Mi az, hogy nincs citrom? Itt valami nem oké, gyere anya, menjünk a Gold Metróba, ott ismerem a tulajt. 
Mi ez az egész, különben is, milyen nap van ma? Akit érdekel, a keretben a válasz, akit nem, az lentebb folytathatja.

tequila vs. mezcal kislexikon és fogyasztási útmutató

Röviden: minden tequila mezcal, de nem minden mezcal tequila, mégpedig azért, mert tequilát csak kék agavéból lehet főzni, mezcalt pedig további kb. 30 féléből.
Az elkészítés módjában az az alap eltérés, hogy a mezcalok jó részét a mai napig kézműves keretek közt főzik és gyakran jóval füstösebb ízt kapnak az eljárás során, a tequilákra ez egyáltalán nem jellemző, ott a rozsdamentes acélból készült ipari főzőedények dívnak. 
Amúgy a tequila annyira májer, hogy a több terület közül, ahol lehet a nedűt főzni, az egyik várost Tequilának hívják, ellenben Mezcal nevű település nincs.

A citrom és a só azt a szerepet tölti be, mint nálunk a sör a házipálesz mellé, vagy a keményebbeknek az unicum: elveszi az ízét. Márpedig tequilából is van rossz, mint mindenből, de kis hazánkba sajnos csak ez jutott el régebben, azaz a kommersz szeszes, amit a boldog 15 évesek a 90-es években ihattak különlegesen, nyálazva a kis mancsukat, sót rá, aztán a végén citromba harapva, hogy a lehető leghülyébb fejet vágják evör. Valójában, ahogy a jó whisky, pálinka, cognac, stb. mellé, a tequila mellé sem eszik-iszik az ember semmit, mert az ízét akarja érezni. Íze leginkább akkor lesz, ha hagyjuk érni, a tequilák alap fajtái így festenek, by Wikipedia:

 

  • blanco/plata: érleletlen, ízesítetlen tequila, a legegyszerűbb változat (a jó kis "silver")
  • joven/oro: leggyakrabban olyan érleletlen párlat, amit az érlelt tequiláknál használt adalékokkal finomítanak (a remek "gold")
  • reposado: legalább 2 hónapig, legfeljebb 1 évig tölgyfahordóban érlelt változat
  • añejo: legalább 1 évig érlelt változat

img_20161009_190351.jpg 

ÉTEL

 

Az előételek közül a nacho kötelező, nagy változatosság nincs, van sajtszósz, meg a jó kis salsa, tisztára, mint a moziban. A saláták egyáltalán nem keltették fel az érdeklődésemet, itt lehetett volna valami autentikus vonalat még erőltetni, chorizo, ismeretlen eredetű töltényhüvelybe töltött jalapeno, vagy ami jól esik. Négy sali, meg három nacho, az szegényes, mint a hétköznapok Guerreroban. De a gondok itt véget is érnek, mert a többi rész egészen remek.

Kezdetnek sajtkrémleves kukoricával és bacon chipssel és biztonsági még egy kis sajttal megszórva, mert jól mutat, meg mert a magyar szemnek kell, hogy lássa is a szénhidrátot. Jól sikerült. Nem nyúlós, liszttel sűrített, beleáll a kanál fajta, ami újabb piros pont. A bacon chips nagyon jót tesz a kis zsíros-füstös önmagával, élvezettel rágcsáltam a falatok mellé.

img_20161009_135823.jpg

A Pozole leves csak átlagos osztályzatot nyert el, jól néz ki, zöldséges-húsos, közepesen fűszeres, de az erőteljes indítás után az embernek már elvárásai vannak.


Főételnek egyrészt marhahúsos burrito, nagyon nem kell bemutatni, de azért egy kis összegzés a klasszikus mexikóiakhoz:

A burritó a tésztába csomagolt, duci kaja, amiben a hús mellett jelentős mennyiségű babpürét is lelünk, a quesadilla a lapos, palacsintaszerű, ahol kevesebb a bepréselt anyag a két tésztalap közé, ezért laposabb, általában több a sajt, és nincs babpüré, a tostada, amikor végre nem belehajtogatjuk az étket valamibe, hanem a keményebb kukoricatortillára rápakolunk dolgokat és látjuk, hogy mit eszünk, de majdnem ugyanaz van benne, mint a másik kettőben.
Visszatérve: két szép csomag érkezik a tényéromra, a benné lévő hús ízletes, a babpüré kellően krémes, tejföl és sajt kívülről, a köret egyszerű, de jó. Az adag pedig jóval több, mint laktató.

img_20161009_143151.jpg

 A másik klasszikus a fajita, amikor vaslapon jól összesütünk húst zöldségekkel, kapunk külön köretnek rizst, salátát, tortillát, többféle szószt és a csináld magad mozgalom keretében, gyakolratilag összerakunk egy nagyon extra, felspécizett burritót, a kör bezárult. A hús finom, színhús, ellenben a füstösség mértéke átlépte a piros vonalat, bizonyára régebbi százdollárosokkal gyújtott alá a szakács, vagy kézműves mezcalban áztatta a marhát, mert ezt picit túltolta, de amúgy minden hibátlan, a sült kaliforniai paprika illatára most is összefut a számban a nyál, a saláta köret volt egy icipicit fáradt. A tortilla tészta kifejezetten jól sikerült és hármat kapunk alapból ebbe azért lehet csomagolni bőven.

Sütinek jó lesz mára a chipotle-s csokifelfújt, amit én egy t-vel írok, de lehet én tévedek. Az élvezet eme kis gömböce krémes és lágy belül, azaz valódi felfújtat kapunk, nem pedig a "bocs, elősütött, ilyet tudunk", nem visszataszítóan édes, ennyi bőven elég a boldogsághoz. A chipotle, mint ízesítő nekem nem tűnt ki, de engedtessék meg ezt nekem a második chilis limonádé után.

 img_20161012_133333.jpg

VÉGEREDMÉNYBEN


látszik, hogy ezzel a hellyel dolgoztak. Nem csak fogtak egy talicska pénzt és elköltötték nyilvánvaló baromságokra, hanem tetten érhető a tanulási folyamat az előző hely megnyitása óta, ami kis hazánban külön dicséretet érdemel. Ami jó, azt megtartották, ami nem volt elég, azon javítottak. Ettől még nem lett hibátlan a hely, nem lesz Michelin csillag sem, remélem a bankkártya-olvasó terminál valóban bekerül és hétvégén a 11 órás zárás nekem korai. Illetve nekem pont nem, mert továbbállok a városba, de sokan itt húznának még rá két órát és a negyedik rövid után mer nem szokás számolni, azaz jó eséllyel még pénzt is termelnének ezek a drága emberek.
Külvárosi környezetben egy falatka majdnemMexikó, kedves és segítőkész személyzettel, átgondolt koncepcióval, pár üdítő újdonsággal. Hogy ettől függetlenül meg tud-e maradni a hely egy ilyen kicsit magába posványosodott kerületben, veszi-e bárki a fáradtságot hogy máshonnan csak az élményért kimetrózzon a végállomásig, az nagy kérdés, de drukkolás, az van bőven. 

img_20161009_191404.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikushajlam.blog.hu/api/trackback/id/tr8011815347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása